Alföldi öt éve könyvbe kötve

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Az viszont, ami mostanság a magyar színházi életben zajlik, példátlan széles e régióban. Cselszövésekkel teli, shakespeare-i királydrámákhoz hasonlatos, amit színházi vonalon a magyar kormány produkál. Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház éléről takarították el. Ne maradjon utána semmi, hangzott az arctalan-arcátlan parancs, vesszen minden, ami a nevéhez kötődik. Új alapokon új Nemzetit! Optimistát, megtisztultat, felszenteltet, hiszen ami az elmúlt fél évtized alatt volt, az néphez, nemzethez méltatlan, erkölcstelen, sőt pornográf – állítja az új igazgató. Lelke rajta! Csáki Judit most megjelent könyve, az Alföldi színháza a másik oldal véleményét kínálja. Azokét, akik ezt az öt évet másképpen, más fényben látják.

Vesztőhely a Nemzeti, állítják a színháztörténészek. A legtöbb igazgatóját ugyanis megbuktatták. Hevesi Sándor, Németh Antal, de még Major Tamás is erre a sorsra jutott annak idején. Székely Gábor és Zsámbéki Gábor Nemzetijébe Koltai Tamás kritikus szerint előre be volt kódolva a buktatás. Amint azt a neves színházi szakértő mondja: „Paulay Ede óta, aki 1878-tól 1894-ig állt a Nemzeti élén, Alföldi az első igazgató, aki győztesként, felemelt fejjel hagyhatta el a Nemzeti Színházat… Ilyen elegánsan, úriember módra, tartását megőrizve, mondhatnám, humorral – ha keserű humorral is – én nagyon kevés embert láttam felelős pozícióban viselkedni és állni a sarat… Volt egy művészettel, gondolatokkal, primér érzelmekkel átszellemesített Nemzetink. Abban biztos vagyok, hogy ennek vége… Az a dölyfös, pöfeteg, barátságtalan, kioktató és főleg kommunikációképtelen magatartás, amely átvette ott a hatalmat, nem kedvez a színháznak.”

Csáki Judit szakmabeliként, színházi kritikusként, de magánemberként is tapasztalta, mi zajlik színpadon innen és túl, a kulisszák mögött. A politika „díszletfalai” mögé is jól belátott. Látta, hogy épül fel Alföldi társulata, hogyan alakul ki színházának arculata, miképpen fejlődik ki egy erős repertoár. Higgadtan, elfogulatlanul szól előadásokról, sikerekről, kudarcokról, nemes szándékokról, egy megszállottan a színháznak élő alkotó gondolkodásáról, a kész produkciók hátteréről, hitelességéről, egy kivételes színházi műhely kivételes hajtóerejéről.

Öt év krónikája a könyv. Öt év előadásainak értékelése, tizenegy beékelt interjúval. „Alanyaim kiválasztása természetesen szubjektív – írja a szerző –, noha igyekeztem olyanokat megszólaltatni, akik vagy belülről, vagy kívülről jellegzetes és fontos alakjai az elmúlt öt évnek.” Utószó helyett pedig Parti Nagy Lajos „kölcsönadott meséje”, a Fülkefor és vidéke című kötetben megjelent A nemzeti erkölcs köcsöge zárja a kötetet. Sírnivalón szép záróakkord. A Függelékben a Nemzeti Színház bemutatói 2008–2013 között. Szorokin, Euripidész, Gorkij, Brecht, Remenyik Zsigmond, Heltai Jenő, Racine, Botho Strauss, John Webster, Katona József, Mika Myllyaho, Lázár Ervin, Tennessee Williams, Móricz, Tábori, Schiller, Shakespeare, Sparr, Csehov, Térey, Závada, Fejes Endre, Heiner Müller, Esterházy, Madách, Shaw, Moliere, Sütő, Bródy, Osborn, Tony Kushner, Vörösmarty, Agota Kristof, Kleist, Székely Csaba, Klaus Mann és mások darabjai. Klasszikusok és kortárs magyarok.

„Egy igazi huszonegyedik századi művészetfelfogással, merészséggel és tehetséggel bíró művész, aki ráadásul a korának és a koráról akar szólni, az igenis menjen bele minden fontos kérdésbe – vélekedik Závada Pál. – Akinek magának is gondja van a homoszexualitással, a zsidósággal és bármely más »rizikós kérdéssel« kapcsolatos érzéseivel, annak ez persze, hogy provokatív, mert erről gondolkodtatja el, és ezt ő nem akarja. Pedig a jó színház provokatív. Méghozzá nem úgy provokál, hogy úgy érezd, felpofoztak, hanem jó előadásokkal – vagyis katarzissal, megindulással.”

Alföldi színháza pedig ilyen volt. Bátor, humánus, izgalmas színház. Szerencsésnek tarthatják magukat, akik ennek szem- és föltanúi lehettek. Csáki Judit könyve azonban azokhoz is szól, s azokat is megérinti, elgondolkoztatja, akik csak távolról, határon túlról, híradásokból figyelhették ezt az öt évet. Minden lényegeset megtudhat e furcsa krónikából. Azt is, amit értékként, de azt is, amit szégyenként őriz majd az emlékezet.