Aki felfedezte Krúdy Gyulát

SZÁSZI ZOLTÁN

Nagycsalomján, szülőfalujában emléktáblát kapott születésének 150. évfordulóján, most pedig – halála centenáriuma után pár hónappal – tudományos konferenciát, irodalmi estet szerveztek emlékezetére helyi civilek.

Ki volt Gáspár Imre?

Az irodalom és a sajtótörténet viszonylag kevés adattal bír róla, újrafelfedezése, személyes története, kötődései, hányatott élete azonban már csak azért is érdekes lehet, mert Krúdy Gyula művészetének újraértelmezéséhez, megértéséhez mindenképpen szükséges Gáspár Imre életének, munkásságának ismerete is.

1854-ben, a Hont megyei Nagycsalomján született. Apját, aki szolgabíró volt, országos hírű nótaszerzőként is ismerték, Gáspár Imre azonban még kiskorában Kalauz Pál, egykori 48-as szabadságharcos, országgyűlési képviselő hájniki házában nevelkedett, mert szülei nem gondoskodtak róla kellőképpen. Gáspár Imre, mint fogékony fiatalember, Kalauz Pál Zólyom megyei kúriájának könyvtárában számos német, latin, francia könyv hatására kezdett el idegen nyelveket tanulni. Emellett természetesen a szlovák nyelvvel is megismerkedett. Tanult Zólyomban, Besztercebányán, Rimaszombatban, Pozsonyban és Selmecbányán is, ahol abban a házban lakott, melynek korábban lakói voltak Andrej Sládkovič és Nikolas Lenau. Gáspár Imrére tehát már tanulmányai alatt igen sokféle kultúra hatott. A feltehetően rendkívüli nyelvtehetséggel rendelkező Gáspárra szinte ragadtak a nyelvek, és természetesen a különböző eszmék is.

Egy hírlapíró poéta pályája

A kissé zaklatottnak tűnő tanulóévek után – szinte még kamaszként, alig 18 évesen – 1872-ben Pesten telepedett le. A lexikonok szerint pályája kezdetén még a Gyulai Pál vezette hivatalos irodalommal szemben álló irodalmi ellenzékhez tartozott. Ez a csoportosulás élesen támadta az arisztokráciát, az egyházat, az akkoriban egyre erősödő dzsentri életmódot és a kapitalista társadalom álszent erkölcseit. Gáspár több lapnál is megfordult, éles hangvételű tárcái, vezércikkei miatt keresett hírlapíróvá vált. Néhány adat a munkásságáról: 1877- ben a Cigaretta című szatirikus lapot, 1881–83-ban Székesfehérváron a Szabadság, 1885–89-ben a Debreczen, 1890–91-ben a Debreczeni Hírlap, 1892-ben a Torontál című napilapot szerkesztette. 1893-ban a Debreczeni Ellenőr szerkesztője, ekkor alapította meg a Debreczeni Reggeli Újságot. Érdekes módon élete utolsó éveiben a miniszterelnökségi sajtóirodában dolgozott, tollát a kormány és a klerikalizmus szolgálatába állította. Mondhatni ez volt a kor tipikus hírlapírói sorsa.

Irodalmi jelentősége

Gáspár Imre korának stílusában írt verseket, leginkább a német romantika és szentimentalizmus hatottak rá. Ma már nem is igazán élvezhetők versei, de aki szereti a nagyon érzelmes húrok pengetését, annak csak ajánlani lehet Gáspárt. Sokkal értékesebb és fontosabb irodalomszervezői munkássága, és az akkori Magyarországon élő nemzetek irodalmát bemutató munkái. Ő volt az első, aki a szlovák költészetből fordított, a Hazánk tót népe című munkája 1879-ben jelent meg. S ha Gáspár Imre nem lett volna olyan jó szemű, a fiatalok iránt nyitott, mint amilyen volt, lehet, hogy a magyar irodalom szegényebb lenne Krúdy Gyulával. Mert őt fedezte fel 1894-ben, mint gimnazista írogatót, és biztatta írásra a fiatal tehetséget.

Gáspár utóélete

Mikszáth Kálmánnal egy évben halt meg, ma azt sem tudni, megvan-e még sírja a rákoskeresztúri temetőben. A könyvtárak sajtótárában sok száz újságban megtalálni szignóját, nevét, versei, fordításai ma is elérhetőek. Emléktáblája szülőfalujában van. A mai írótársadalom is úgy látja, hagyományát meg kell őrizni. Ahogyan azt Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke elmondta a Gáspár Imre emlékezetére rendezett találkozón: ha nincs múlt, nincs jövő sem. Emiatt is kezdte el a társaság az irodalmi emlékhelyek feltérképezését, a mai Szlovákia területén élt, a magyar irodalom részeként számon tartott alkotók bemutatását. Az „Emlékezés Nagycsalomja szülöttére, a száz éve elhunyt Gáspár Imrére” címmel megrendezett irodalmi emlékesten, a helyi alapiskolában mintegy százan voltak kíváncsiak az egykori földijüket bemutató előadásokra. A Debrecenből érkezett Bényei Miklós, helytörténész, egyetemi oktató; a balassagyarmati Hausel Sándor, tanár, levéltáros; az ipolysági Csáky Károly, irodalomtanár, etnográfus és a helyben élő Antolov Pavel tanár, helytörténész kiváló előadásait hallgatva, és kézbe véve egy kiadványt Gáspár Imréről.