Aki dédiként is szín ész nő

Tömött széksorok fogadták csütörtök késő délután a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete pozsonyi székházának Kulisszák mögött elnevezésű, a Nemzet Színészeit bemutató, nagy sikerű rendezvénysorozatának újabb, egyben záró darabjának vendégét, Komlós Juci Kossuth-díjas színésznőt, akivel Szabó G. László újságíró beszélgetett.

„Tizenhárom év. Egy asszony a szomszédból. Egy nő a pult mögött. Lenke néni. Megértő, jószívű, kedves. Örül, ha kérdezik, boldog, ha segíthet. Finom a rétese, illatos a konyhája. Lenke néni. Egy pálya koronája. Gonoszkodni sosem láttuk. Nem biztos, hogy tudna, pedig elég gazdag a színészi arzenálja. Gyűjtött is évtizedeken át. Gesztusokat, hangszíneket, beszédes járásokat, hogy aztán ötvözze mindezt a sajátjával. Híres színészdinasztia tagja. Van unokája, dédunokája, tehát van kinek átadni a tüzet” – ezekkel a szavakkal mutatta be Komlós Jucit, a Nemzet Színésznőjét beszélgetőpartnere, Szabó G. László, az est házigazdája.

Az évei számát tekintve ugyan már idősnek mondható, de fiatalos lendületét és elbájoló kedvességét látva a kislányosság benyomását keltő színésznő varázslatos személyiségéből valósággal árad a legendás múlt igézete. Mesélőkedve fáradhatatlan, erről a rendezvény résztvevői is csakhamar megbizonyosodhattak, mikor visszatekintve pályájára, felidézve a színpadon és a magánéletében szerzett élményeit a színésznő életének immár több mint nyolc évtizedéről vallott. Komlós Juci egy színészdinasztia tagjaként látta meg a napvilágot Kosztolányi és Csáth városában, Szabadkán, egy víg kedélyű táncos komikus apa, kit az ország legendássá vált szerepe révén, a Hacsek mellett örökké értetlenkedő Sajóként ismerhetett meg, és egy, a családja megélhetéséért még sikerekkel kecsegtető pályájáról is lemondott, de szívében örökké színésznő maradt önfeláldozó anya gyermekeként. A család örömmel fogadta volna, ha nem áll színésznek, az apa hiába próbálta megakadályozni, és hiába követett el mindent ellene, Komlós Juci egy évet mégiscsak eltöltött Rózsahegyi Kálmán színiiskolájában. „Sosem felejtem el Kálmán bácsi nekünk, növendékeinek szánt szavait, hogy a színésznő mindenekelőtt szín ész nő! Éltem is ezzel a intelemmel” – emlékezett vissza a hajdan volt időkre a művésznő.

Pályáját a Király Színházban kezdte 1935-ben, élete első darabjában egy kínai kislány szerepét kapta. Később olyan híressé vált társulatokhoz szerződött, mint például Várkonyi Zoltán feledhetetlen emlékű Művész Színháza, a József Attila Színház és az Operettszínház. Pályája egy szakaszán a Moulin Rouge színpadán is fellépett Radó Sándor és Feleki Kamill partnereként, ahol a szteppelés mellett spárgázott és akrobatikus táncokat is előadott. A szerelem is csakhamar utolérte a fiatal színésznőt Földessy Géza személyében, pedig tőle mindenki óvta, mivel nagy szoknyavadász hírében állt. „Majdnem minden színpadi partnerembe beleszerettem, persze a plátói szerelem megszállott híveként” – idézte fel emlékeit Komlós Juci. A szerelem keserű-édes érzéséhez fűződik pályájának meghatározó, minden túlzás nélkül legemlékezetesebb alakítása is. Roxanne szerepét csaknem háromszázszor játszotta el Szabó Sándor oldalán. „Valósággal szárnyaltunk, míg játszottuk a darabot, körülvett minket a szerelem mindent átható ereje, a romantikus szenvedély magával sodort mindannyiunkat. ”

Pályája során számos nagy nevű művésszel szerepelt egy színpadon. Partnerei közt találjuk Somogyvári Rudolfot, Mészáros Ágit, Voith Ági édesanyját, a már említett Szabó Sándort, Radó Sándort és Feleki Kamillt, Fónay Mártát, Mensáros Lászlót, Sinkovits Imrét, Kiss Manyit, Mezei Máriát, Dayka Margitot és hát persze Zenthe Ferencet. E nevek hallatán az embert óhatatlanul is az ámulat töltötte el, egy-egy történet kapcsán az említett színészóriások pár pillanatra mind-mind megjelentek az est közönségének lelki szemei előtt. Azzal, hogy felidézte emléküket, szinte éreztük a beszélgetésnek otthont adó előadóteremben a jelenlétüket.

Az elmúlt évtizedekben 760-nál is több tévéjátékban és -filmben szerepelt, legutóbbi nagy sikerét a televízióban tizenhárom éven át kéthetente sugárzott Szomszédok című teleregényben aratta, egy ország azonosította őt Lenke nénivel. Ez időben különösen sok rajongói levelet kapott, néha dorgáló hangnemben írtakat is, mert ugyan miért kell folyton bántani kedves öreg férjét, a taxis Takikát, akinek alakját Zenthe Ferenc formálta meg. „Egy idő után szólnom is kellett Horváth Ádámnak, a sorozat szülőatyjának, írják már át a szerepemet, mert még megutál a fél ország. Az emberek képzeletében Zenthe Ferenccel a valóságban is egy párt alkottunk. Egy alkalommal taxit akartam fogni, a taxis pedig megkérdezte tőlem, miért nem a férjem kocsijába szállok.”

Szabadidejében előszeretettel nézi a különféle televíziós vetélkedőket és a futballmérkőzéseket, persze csak a jó focit szereti. A színpadra már nemigen kívánkozik. Túlontúl megterhelné, állítja. Fiatalos lendülete, üdesége – ezt a kulturális intézetbeli hallgatósága is tanúsíthatja – megcáfolni látszik ez utóbbi kijelentését. Legutóbb Alföldi Róbert kínált számára egy szerepet az általa rendezendő darabban, de nem vállalta a megtisztelő felkérést, mert mint mondta: „Kevesebbet nem akarok nyújtani a közönségnek, mint fiatal koromban, többet meg már aligha tudnék. Tudomásul kell vennie az embernek, hogy egy idő után már nem ugyanolyan, mint régen.” Hiszi a piszi. Ősszel azonban mégis színpadra lép, lánya, Földessy Margit könyörgésére a Vád tanújában játssza el az ápolónő szerepét, lánya rendezésében. A darabot a Buda Stage-en láthatja majd a közönség.