A zöldmoha, a zöld tea és a többiek

 

A Gramma Nyelvi Iroda közönségszolgálatához a közelmúltban több olyan kérdés érkezett, amelyben a zöld színnévvel létrehozott szókapcsolatok helyesírása iránt érdeklődtek a telefonálók. Írásunkban éppen ezért megkíséreljük összefoglalni a színnévi jelzős szerkezetek írásmódjára vonatkozó szabályszerűségeket.Mivel a színnévi jelzős szerkezetek a minőségjelzős kapcsolatok csoportjába tartoznak, alapvető írásmódjuk a különírás: zöld csempe, zöld kabát, zöld pázsit stb. Különösen erős ez a tendencia, ha a kapcsolatot alkotó valamely vagy mindkét tag összetett szó: zöld színtest, halványzöld csésze, sötétzöld térdzokni stb. Ez utóbbi írásmódot erősíti a színárnyalatokat kifejező szavak írására vonatkozó szabály, mely szerint a melléknévi jelzőt egybeírjuk a színt jelölő melléknévvel, pl.: halványzöld, haragoszöld, kékeszöld, sötétzöld, világoszöld stb.Ha a színnévi minőségjelzős szókapcsolat egésze mást jelent, mint az előtag és az utótag jelentése, az összetétellé válást egybeírással jelöljük, pl.: zöldhatár (= az államhatárnak a határátkelőhelyeken kívüli, sokszor növényzettel borított, nem folyamatos őrzésű szakasza), zöldkártya (= 1. bevándorlási engedély az USA-ban, 2. Mo.-on igazolás, amely tanúsítja, hogy a jármű műszaki állapota megfelel a környezetvédelmi követelményeknek), zöldövezet (= várost körülvevő kertes, fás terület, a sajtónyelvben: kertes városrész), zöldszám (= ingyenesen hívható közérdekű telefonszám). A minőségjelzős szószerkezetek és összetételek között azonban nem mindig húzható éles határ, a növény- és állatnevek írását például bonyolult szaknyelvi külön- és egybeírási szabályok határozzák meg. A leglényegesebbeket a következőképpen lehet röviden összefoglalni: egybeírjuk a nemzetségneveket, valamint a faji jelző nélküli faj- és fajtaneveket, pl.: zöldbab, zöldborsó, zöldmoha, zöldpapagáj; kevés kivételtől eltekintve azonban különírjuk a melléknévi faji jelzős faj- és fajtaneveket, pl.: zöld bors, zöld tea, zöld leguán, zöld levelibéka. A zöldborsó (= kifejtőborsó) és a zöldmoha (= spórákkal szaporodó növények törzse) elnevezések tehát amellett, hogy zöld színű növényeket jelölnek, faj-, illetve fajtanevek is egyben. A zöld tea szókapcsolatban azonban a melléknévvel nem elsősorban a tea fajtájára, hanem a tealevelek és a belőlük készült főzet színére utalunk a szakemberek szerint, amely a tealevelek feldolgozásának következménye: az erjesztés nélkül, csak rövid ideig hervasztott tealevelek nem feketednek meg, hanem zöldek maradnak, ennek köszönhető a zöld tea különleges aromája. A színnévi szerkezetek között vannak olyan jelentéssűrítő alakulatok is, amelyekben a színnevet főnévi előtag előzi meg. Az ilyen – nyelvünkben termékenynek és gyakorinak mondható – szókapcsolatok általában hasonlító jelentéstartalmat hordoznak. Mivel összetételt alkotnak, alapvető írásmódjuk az egybeírás, pl.: almazöld, méregzöld, olajzöld, tengerzöld stb. A szakemberek számára természetesen nem elegendő a fenti kitekintés, nekik a részletes szabályozás ismeretére van szükségük. A következő szaknyelvi helyesírási szabályzatok közzétételével az ő munkájukat szeretnénk megkönnyíteni: A magyar állatnevek helyesírási szabályai (Folia Entomologica Hungarica – Rovartani Közlemények 55., 1994), Az állatfajtanevek helyesírása (Acta Agraria Kaposváriensis 4., 1995), Növényneveink (Budapest: Mezőgazda Kiadó, 1998).Misad Katalin