A zeneszerző mint archeológus

Az 1999-ben és 2000-ben komponált negyedik szimfóniája, mely a Szardeisz (Sardis) címet viseli, erre kiváló példa. Szardeisz az ókori Lüdia fővárosa volt, illetve a perzsa birodalom egyik szatrapiájának székhelye II. Kürosznak köszönhetően. A legkorábbi nyelvi hivatkozás Szardeiszre Aiszkhülosz Perzsák című drámájában található. A vállalkozás egy archeológusi ásatás zenei reprodukciója, melynek különlegessége, hogy a múltfeltárás során kialakuló rétegezettség egyben a zenei szövet sűrűségét is megadja. Az öttételes alkotás egy-egy elementuma különféle korokba, kultúrákba enged bepillantást a jelen kényszerű szűrőjén át. A Hermosz-folyó (ma Gediz) című tétel a paleolitikumba kalauzol, illetve a hettiták korába, a Nekropolisz című rész az aranyszemcséket hordozó Paktólosz (ezen alapult Kroiszosz gazdagságának legendája, de már Sztrabón megjegyzi, hogy az ő korára az arany kifogyott) völgyében lévő lűd sírok közé vezet (nagyjából ezer sírt tártak itt fel), de Artemisz istennő pazar ikeroszlopai is előtűnnek. Artemisz ión stílusú templomának oszlopai igazi kuriózumok: átmérőjük 2 méter, 17,73 méter magasak. A hagyomány szerint az Artemisz-ünnepek alkalmával az áldozati kosarak a szentélyben táncolni kezdtek. Ince zenéjében kitűnően ötvöződik a dokumentálási igény az eleven életkép felvillantásával. Az Akropolisz tétel rituális ismétlései a fenségesség irányába árnyalják a hangulatot, a római romok közt egy látványos márványtorony magaslik III. Antiokhosz idejéből. Az ezer domb tétel a lűdiai királyok temetkezési helyének holdbéli tájra emlékeztető, mesterséges világába röpíti el a zenehallgatót. Hérodotosz szerint a mesterséges dombokat lányok, méghozzá rosszlányok emelték, ezért a tiszteletlenek ezeket a síremlékeket kéjemlékeknek is szokták nevezni. Ince tételében mintha ez a játékos kettősség is benne rejlene. A Tmólosz-hegyvonulat című tétel pedig a szélsőséges elemeiről ismert Kübelé-kultusz orgiasztikus, disszonanciákkal terhes világát tárja elénk.

Ince Bécs ostroma című harmadik szimfóniája is különleges darab: a zeneszerző egy nevezetes ostromot (1683) zenésít meg, miközben allegorikusan a keleti (ottomán) és nyugati (Habsburg) kultúra ütközőterében lezajló történeti folyamatokat jeleníti meg. A nyolctételes szimfónia egy 1683-ban kiadott szultáni deklaráció zenei újramondásával indul, majd az ostromlott város képeit látjuk, Evlija Cselebi értesülései nyomán e világ belső struktúrájának hangulata is kidereng, a mű közepében szakrális jellegű zene szól, a negyedik (Elfeledett lelkek) egyenesen rekviem jelleggel, végül a hazamasírozás képei és a tél motívuma uralja a zárlatot. A mű lényegileg lelki dokumentuma egy nagyra törő vállalkozás kudarcának. A mindössze 14 perces Domes című kompozíció miszticizmusa a táncoló dervisek rituális gesztusait idézi.

Kamran Ince 1960-ban született Montanában amerikai-török szülők gyermekeként, gyerekkorát viszont már Törökországban töltötte, s csak az 1980-as években települt vissza az Egyesült Államokba. A cd-n a prágai szimfonikusokat maga a zeneszerző vezényli.

(Kamran Ince: Symphony No. 3 ‘Siege of Vienna’, Symphony No. 4. ‘Sardis’, CD, Naxos – 21st Century Classics, 2005)