A White Stripes új albuma

A piros-fehér-fekete színkódhoz töretlenül ragaszkodó amerikai garázs-blues duó lemezkiadási lendületét az sem törte meg, hogy 2006-ban a dalszerző-gitáros-énekes, Jack White a másik együttesével, a The Raconteursszel és annak Broken Boy Soldiers című albumával turnézott. Sőt, valószínűleg ez a kitérő is közrejátszott abban, hogy rockzene Jancsija és Juliskája: Jack és a dobos, Meg White zenekaruk kereken tízéves karrierjének egyik legjobb lemezét hozták össze.

A 2005-ös album megjelenése óta Jack White betöltötte a harmincat, családot alapított (jelenleg már második gyermekét várja topmodell feleségétől, Karen Elsontól), és Detroitból Nashville-be költözött, de a The Raconteurs-kitérő is nagy inspirációt hozott neki, visszatérést a nyers rockzenéhez és az elektromossághoz. A döntően zongorán komponált, de villanygitár rovására marimbát és mandolint is használó Get Behind Me Satan kísérlete után most az Icky Thump dalaiban ismét észvesztően sivít keze alatt a hathúros, kínban vergődnek a túlvezérelt effektek. Az elektromos gitár diadalmas visszatérése mellett persze a zenei kísérletezés és határtágítás is folytatódik a Zseb-Zeppelin világában: már a mexikói bevándorlás témakörében fantáziáló címadó nyitódaltól kezdve beépülnek ósdi szintetizátorok és orgonák a gitártémák közé, sőt a Conquest című ötvenes évekbeli Patti Page-sláger átdolgozásában egy mariachi trombitás is vendégszerepel, a mandolinos Prickly Thorn, But Sweetly Wornban és annak Meg által előadott St. Andrew (This Battle Is In The Air) című vallási eksztázisos függelékében pedig egy skótdudás játszik. Ez utóbbi dupla kompozícióban Jack és Meg bevallottan saját skót és lengyel gyökereik előtt tisztelegnek, aztán a Rag And Bone zenés jelenetében már kapzsi ószeresként hülyéskednek, és tesznek egy utalást kedvenc kliprendező haverjuk, Michel Gondry új filmjének címére (Be Kind Rewind), főleg hogy a következő dalt, az I’m Slowly Turning Into You-t egyenesen egy Gondry-klipötlet ihlette. A Bone Broke a befutású előtti ínséges időkre emlékeztet (még akkor is íródott), de a lemez dalaiban előkerül témaként az öregedés, a gyermeki ártatlanság elvesztése, a féri-nő viszonyrendszer, és mindezek keverékeként még egy Lolita-fantáziát is kapunk az A Martyr For My Love For You-ban, mielőtt a Catch Hell Blues elektromos dzsemje és az Effect And Cause gúnyos akusztikus tirádája lezárná a hatodik White Stripes-albumot. Ami ugyanolyan ihletett és tüzes, mint a duó első lemezei voltak még a XX. század végén. (est, p)