A világ leghíresebb sírhelye

Az emberiség történetében az egyik legnagyobb ellentmondás az a tény, hogy a földkerekség sok milliónyi sírhelye közül a leghíresebb éppen az, amelyik... üres! Ennek ellenére emberek százai és ezrei keresik fel szent áhítattal nap mint nap, hogy átadják magukat hangulatának. Itt feküdt Isten Fiának holtteste, s ami a legfontosabb, itt történt meg a feltámadás. Szóval ez az a hely, melyből a történelem árad, de amely a jelenkort is érinti: a keresztények ugyanis vallják, hogy Jézus feltámadása a jelenkori kereszténység éltető forrása. Isten sírja – ahogy e helyet nevezik – Jeruzsálem északi részén, egy azonos nevű bazilika nyugati szárnyában található. Zajos üzletsora a régi Jeruzsálemnek, ahonnan beléphet ide az ember.

Már a hatodik századtól tömegjelenségnek számít az ide való zarándoklat. Szeptembertől márciusig tízezrek indultak a Szentföldre a sivatagon át, s még többen hajókkal, hogy felkeressék a kereszténység legszentebb helyét: Isten sírját.

De vajon honnan tudták ezek a vándorok, hogy éppen ez az a sír a régi jeruzsálemi sáncfalak mögött, hogy ez azonos a hellyel, hol Krisztus a halál felett aratott győzelmet? Hisz a rómaiak már 70-ben a földdel tették egyenlővé a Golgotát és környékét, s 135-ben Hadrianus császár tüntetőleg éppen ezen a helyen építtette meg Aphrodité templomát. Akkor úgy tetszett, hogy a Sír eredeti helye végérvényesen odaveszett.

S csak mikor 313-ban Konstantin császár a kereszténységet kezdte támogatni, határozta el, hogy impozáns templomot építtet Jézus sírja fölé. Mindvégig kérdés volt: pontosan hol található Jézus sírja? Sikerül-e rábukkanni? Az ásatások legizgalmasabb pillanatairól a feltételezett Golgotán a történetíró Euszébiosz tudat bennünket: „És akkor, minden remény ellenére felbukkant a megváltó feltámadás legtiszteletreméltóbb, legszentebb tanúbizonysága.” Tanúbizonyságnak Euszébiosz Krisztus üres sírját nevezi. Hogyan tudták mégis, hogy valóban ez az a hely, ahová a halott Messiást fektették?

A sír, melyet Konstantin császár emberei tártak fel, hajszálpontosan megfelelt az evangélisták által leírtaknak. János apostol híradása szerint „Azon a helyen, ahol felfeszítették őt, volt egy kert, és a kertben egy új sírbolt, amelyben még senki sem feküdt.” És valóban, a feltárt hely is használatlan sírt mutatott, nem volt benne „csontház”, ahová akkoriban az elhunytak kiszáradt csontjait helyezték. Másodsorban a sírhely nem vájt, hanem pados típusú volt. Ez a két temetkezési forma létezett ugyanis az idő tájt. A vájt sír tulajdonképpen egy üreg volt, merőlegesen kimélyítve a falban. A pados sír meg amolyan kő fekhely a fal mentén. János evangéliumának 20. fejezetében arról ad hírt, hogy Mária, aki „behajolt a sírboltba, két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt.” Fejtől és lábtól csak akkor ülhettek az angyalok, ha pados temetkezési helyről volt szó, pontosan olyanról, mint amilyet a feltárás során találtak. Harmadszor pedig a felfedezett kő fekhely fekvése is megfelelt a bibliai leírásnak. Ezzel kapcsolatban Márk mondja el, hogy amikor az asszonyok beléptek a sírboltba, „jobb kéz felől egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltözve.” És valóban, a feltárt sírboltban tényleg jobb kéz felől volt a holtnak kialakított nyughely! Ha tehát összegezzük, hogy az, amit Konstantin emberei találtak, egy használatlan jobb oldali kőpados sírbolt volt, egyike a keveseknek azon a környéken, s minden valószínűséggel az egyetlen, amelybe valóban nem temettek még senkit, nos tehát, ez esetben a sírhely azonosságának valószínűsége az ésszerű kétkedést is felülmúlja.

Lehet, hogy éppen ezért akarták a mohamedánok mindenáron megsemmisíteni. 1009-ben Hakim Biamrillah egyiptomi kalifa parancsba adta, hogy Isten sírjának templomát teljes mértékben meg kell semmisíteni, ami a legszentebb hely teljes megsemmisülését jelentette. Ademar Benedek-rendi szerzetes jegyezte fel, hogy a sírhely lebontásához 1010. szeptember 10-én fogtak hozzá. A korabeli krónikás, Rodulf szerint a legnagyobb nehézséget az a kőlap okozta, melyen a keresztről levett Jézus teste pihent. Azt írja: „A kőpadot megpróbálták fejszékkel szétverni, de nem sikerült nekik.”

Úgy tűnik, bár nagy erőfeszítések árán, a Sírt nagy részben mégiscsak sikerült lebontani. Ami sokkal fontosabb viszont, hogy nem sikerült megkérdőjelezni, megsemmisíteni a Feltámadás gondolatát, bárha már a farizeusok minden erejükkel azon munkálkodtak. Ez a magyarázata annak, hogy miért üres a világ leghíresebb sírja: mert az, aki holtan feküdt benne, él, itt és most él. Az üres sírbolt azok megtelt szívét idézi, akik hittek Jézusban, mint az új élet forrásában. Mikor 2000. március 26-án II. János Pál Isten sírjának kőpadja elé járult, letérdelt, s áhítattal megcsókolta. S éppen erről a szent helyről szólította fel a világ hívő embereit, hogy adják hírül az üres sírbolt üzenetét: „Erről a helyről, ahol az asszonyok és az apostolok elsőként értesültek a feltámadásról, biztatom az egyház valamennyi tagját: újítsátok meg engedelmességetek az Úr akarata előtt, hogy viszitek az evangéliumot egészen a világ végéig!”