A veszedelmes ügynök

Apjáról, a szecesszió nagymesteréről írt életrajzát több nyelvre, köztük magyarra is lefordították. Hideg égbolt alatt címmel az ötvenes évek politikai foglyainak rendhagyó naplóját írta meg, novellasorozatával a Franciaországban és Angliában szolgált csehszlovák katonák, a popart és az underground New York-i nemzedékének állít emléket.Jíří Mucha bohém volt, igazi világfi, született entellektüel. Kalandor, aki egyformán csodálta Prága és Párizs múlt századi szépségeit. Abban az évben, amikor világra jött, 1915- ben, ötvenöt éves apja már a Szláv eposz nagyméretű táblaképein dolgozott. Orvosi tanulmányait megszakítva 1937- ben, huszonkét évesen ment el Prágából, és nem sokkal később már a Sorbonne növendéke lett. Filozófiát, művészettörténetet és orientalisztikát tanult, de leginkább az irodalom foglalkoztatta. Apja halálának híre Párizsban érte 1939-ben, a németek által megszállt Csehszlovákiába azonban nem térhetett haza. Antifasiszta meggyőződésétől vezetve beállt a francia hadseregbe, majd az angol légierő tisztjeként és a BBC haditudósítójaként járta be a harctereket. Megfordult az afrikai fronton, majd Indiában, Burmában és Kínában. Prágába 1945-ben tért viszsza. Regényíróként folytatta pályáját, ám a politika ismét közbeszól: Amerika javára folytatott kémkedés gyanújával, hamis vádak alapján letartóztatják, 1951-ben börtönbe kerül. Uránbánya, kényszermunka, halálos ítéletre vár. Öt évvel később amnesztiával szabadul. Börtönnaplóját sodort papírtekercseken juttatja ki cellájából, hogy később maga írja meg regényét. Különös szerelmek címmel saját házasságát és a harmincas évek csehországi eseményeit is papírra vetette. Irodalmi munkássága csúcsának a Kánkán glóriával című regényét tartják, amelyben világszerte ismert és elismert apjának állít emléket. Emlegetik őt sokféleképpen. A cseh Hemingway, a cseh Remarque, a cseh Szolzsenyicin. Alakját rengeteg rejtély övezi: mivel a női nem iránt élete végéig olthatatlan vágyat táplált, és nemcsak a szerelem nyelvét, hanem öt idegen nyelvet is beszélt, s a politika sűrűjében is nagy magabiztossággal, felkészültséggel mozgott, a titkosrendőrség is igényt tartott a szolgálataira. Éppen erre alapozza nemrég csehül is megjelent, Jiří Mucha, a társasági ügynök (Společenský agent Jiří Mucha) című könyvének témáját Charles Laurence angol újságíró, aki azt állítja: Alfons Mucha egyetlen fia nyugati diplomatafeleségeket (köztük az ő édesanyját) csábított el, hogy, hogy így jusson értékes politikai információkhoz. Szerelem és fájdalom a vasfüggöny mögött – cselszövés, szex, kémek alcímmel született meg ez a fölöttébb izgalmas tényregény, melynek szerzője a hidegháború első tíz évét töltötte Csehszlovákiában. Mivel apja a brit nagykövetség első titkáraként dolgozott Prágában, gyerekként maga is olyan környezetben forgott, amely valósággal hemzsegett a kémektől és az ügynököktől. Laurence családja megszenvedte az anya veszélyekkel teli sorozatos félrelépéseit. Apját komoly depresszió gyötörte, nővére, aki szintén bűvkörébe került az államvédelmi szervek Don Juanjának, anorexiában halt meg. Charles Laurence akkor került távolabb a családi zűrzavartól (és Mucha szerelmi manővereitől), amikor szülei Angliába küldték bentlakásos iskolába, ahonnan évente legfeljebb kétszer jöhetett Prágába. Sok-sok évvel később, a kommunizmus bukása után aztán Laurence annál többször jelent meg életének régi színhelyén, hogy fényt derítsen egy sötét ügyre, talán a legsötétebbre, amelynek gyerekként a szemtanúja lehetett: anyja veszedelmes viszonyára Jiří Muchával. A londoni Telegraph munkatársaként, közel-keleti haditudósítóként, indiai és afganisztáni riportutak után Charles Laurence nem kis szakmai tapasztalat birtokában kezdte meg oknyomozó regényének megírását. Találkozott Mucha (nemrég meghalt) feleségével, Geraldine-nel, bejutott a cseh titkosrendőrség archívumába, felkereste a leghíresebb kommunista gyilkost, aki előbb munkatáborba küldte, majd együttműködésre kényszerítette Jiří Muchát. Kutatott, nyomozott, amit csak tudott, felderített. Szülei magatartását ugyanolyan erős nagyító alatt vizsgálta, mint a beszervezett csábító ténykedéseit. Apjával Charles Laurence szinte kihallgatást folytatott az ügyben, nem bizalmas párbeszédet. Anyjával minden beszélgetése hisztérikus veszekedésbe csapott át. Bár tőle nem kapott egyértelmű válaszokat a kérdéseire, könyve mégis azt sugallja: anyja és az ügynök Mucha között valóban titkos viszony született. Családi dráma, szerelmi történet, kordokumentum? Charles Laurence lelkiismeretes munkát végzett. Joggal ítélkezik anyja felett.