A változatosság gyönyörködtet

Azt, hogy Szlovákiából mekkora tömeg érkezik, nem lehet tudni, mivel a határhoz közel lakók többsége Magyarországon veszi meg a jegyét. Szerintem olyan tízezren azért mi is leszünk, ami a trencséni Pohoda teljes közönségének egyharmada.

A hivatalos első nap a kedd, ám már ma este csápolhatnak a nagyszínpad előtt azok, akiket érdekel Robbie Williams. Az idei húzónevek a Kings of Leon, a Florence and the Machine, az Alt-J, Ellie Goulding, Avicii és a Limp Bizkit, hogy csak a csúcsidőben fellépőket említsük. Most azonban nem róluk lesz szó, hanem néhány nálunk még ismeretlen, ám izgalmas előadóról, illetve olyan programokról, amelyek a rendezvény multikulturális jellegét adják.

Hazaiak a nagyszínpadon

Kezdjük a ma estével, amely azért érdekes, mert Robbie Williams előtt három magyar zenekar is feljuthat arra a színpadra, amelyet már sok éve kizárólag külföldi sztárok birtokolnak. Ketten közülük (The Biebers, Ocho Macho) egy „nemzeti verseny”, a Nagy-szín-pad győzteseiként, az Irie Maffia pedig valószínűleg azért, mert a szervezők is tudják, hogy jelenleg ez az egyik legjobb magyar koncertzenekar. Úgyhogy az est fő attrakciója elé szerintem remek érzékkel választottak hangulatfokozót. A hét folyamán még két magyar csapat engedtetik fel a nagyszínpadra, a Quimby holnap este Florence-ék előtt, a Punnany Massif pedig szombat délután a Hollywood Undead előtt játszik.

Hellbilly spanyol módra

Ez a „mínusz egyedik” nap mindig elfuserált nap, a megérkezésről és a sátorverésről szól, a fesztivál még nem dübörög teljes gőzzel. Nos, eme elfuserált nap legelfuseráltabb koncerthelyszínén, a saját hazájukban már sztároknak számító, másutt viszont ismeretlen versenyzők színpadán (Europe Stage) kisebb csoda várható. Talán még időben szólok: szigetelők, ha jót akartok, tekintsétek meg ma 18 órától a spanyol Dead Bronco koncertjét. Könnyen megeshet, hogy pár év múlva már valamelyik nagyobb színpadon csapatják a country, a bluegrass, a punk és a rockabilly elképesztő keverékét, amelynek a „hellbilly” fantázianevet adták. A banda énekes-gitárosa, Matt Horan Floridából költözött Spanyolországba, és olyan virtuóz zenészeket gyűjtött maga köré, akik hangulatot is tudnak csinálni a koncerteken.

Posztmodern szintipop

A tavalyi év egyik legfontosabb zenei pillanata volt a Future Islands fellépése David Letterman Late Show-jában. A Seasons című zseniális szintipop számot játszották, miközben énekesük, Sam Herring sajátos mozdulatsort mutatott be. Bár a zenekar alter-körökben addig is népszerű volt, a műsor hatására elindult velük a rakéta. Egy év alatt körbeturnézták a világot, Singles címmel kiadott negyedik albumukat pedig veszik, mint a cukrot. Apropó: cukor! A dalok első hallásra sziruposak, teátrálisak és túlhúzottnak tűnnek,azembernemisérti, mit imád rajtuk annyira. Aztán lassan rájön. Ehhez mérhető dallamgazdagsággal utoljára a new wave-korszakban találkoztunk, a hangszerelés pedig egyszerűen pazar. Holnap este játszanak az A38 színpadon. Szerintem ők az idei Sziget titkos favoritjai, feltennék egy kisebb összeget arra, hogy fesztiválozók tömegei akarják látni Sam barátunk fura aerobicedzését, és hallani ezt a posztmodern szintipopot. Úgyhogy vigyázat: simán keletkezhet ugyanolyan veszélyes tumultus a sátor előtt, mint a tavalyi Stromae-koncerten.

Miénk ez a cirkusz

Visszatért a stábba Kardos József, a Sziget előző programigazgatója. Ez azért jó hír, mert látványosan megerősödött a mozgásszínházi, utcaszínházi, illetve cirkuszi kínálat. Érkezik például a francia Akoreacro társulat, akik nyolc éve utazgatnak a világban. Előadásaikat a humor és az akrobatika lenyűgöző ötvözete jellemzi. Az artistákkal együttműködő zenészek pedig szerves részét képezik a rengeteg kreativitással megálmodott Klaxon című új előadásnak, amelyet minden este 11-től mutatnak be a Szigeten.

Itt lesz a prágai Cirk La Putyka újcirkusztársulat is – náluk az előadás témája, története és üzenete ugyanannyira fontos, mint a látványos akrobatamutatványok, a korárs tánc, a pantomim- és a bábjáték. Ennek a csapatnak az előadása már-már a színház határait súrolja. Minden este 6-kor kezdődik az a válogatás, amelyet direkt a szigetlakóknak készítettek eddigi előadásaikból. A Nagy utcaszínház idei produkcióját egy argentin társulat adja. A Fuerza Bruta egy évtizede járja a világot, több mint ötven országban csaknem tízmillió ember látta a Buborék című produkciójukat, amely naponta többször is megtekinthető lesz a Szigeten. „A koncepció lényege, hogy nincs külön színpad, az előadás középpontjában a nézők állnak, akik folyamatosan, minden irányból vizuális és fizikai élményben részesülnek” – olvasható a fesztivál honlapján.

Érdekesnek ígérkezik egy holland, egy magyar és egy lengyel művész „panasztaxija” is. A Hallgatlak! című művészeti akció megálmodói délutánonként járják a terepet riksájukkal, amely egy mozgó, modern kori gyóntatószék és egy panasziroda keveréke. Bárki panasza meghallgatásra talál, esténként pedig az aznapi gyűjtésből szemezgetnek a nézőkkel közösen – az ő aktív részvételükkel megalkotott köztéri akció keretében emelve fel szavukat a panaszokban felvetődő ügyekért.