A válás nem old meg semmit

Ibolya jeligével egy 19 éve házasságban élő hölgy arra kér, hogy leveléből ne idézzek. Problémája, hogy rájött, a férje megcsalja, és nem tudja eldönteni, elváljon-e tőle, vagy sem. Jó anyagi körülmények között, két serdülőkorú gyermekkel élnek.

!Azt hiszem, ebben a kérdésben nem szabad általánosítani, és örök érvényű igazságokat sem lehet levonni. Minden ember másként él meg történéseket, helyzeteket és ennek megfelelően minden házasság másként működik. Gondolom Popper Péter, egykori tanárom nem veszi tőlem rossz néven, ha legújabb könyvéből, a Holdidőből egy ide illő történetet idézek. A történet Török Sándor ismert magyar íróról szól, aki Popper baráti társaságába tartozott. „Török Sándor egyetlen és örök szerelme volt felesége, Hédi néni. Legjobb barátja Kenyeres Imre jogász. Sokszor dolgozott együtt Tóth Eszterrel, Tóth Árpád lányával. A pletyka látszatától félve újra meg újra kihagytam az alábbi sorokat. Most mégis vállalom őket, mert Török karakteréről valami lényegeset árul el. A kérdés: mit tehetünk, ha egymásba szeret az a két ember, akiket legjobban szeretünk a világon? Graham Greene írja: »Talán a szexualitás az élet nagy próbája. Ha túléljük úgy, hogy megőrizzük szívmelegünkben azokat, akiket szerettünk és ragaszkodásunkban azokat, akiket megcsaltunk, akkor nem kell túlságosan aggódnunk a bennünk lévő jó és rossz miatt. De féltékenység, bizalmatlanság, kegyetlenség, bosszú, megtorlás... akkor megbuktunk. A bukás akkor is bukás, ha áldozatok vagyunk, nem hóhérok. Az erény nem mentség.« Ezt a próbát Török Sándor apostoli fényességgel állotta meg. Elvált Hédi nénitől, tanú volt szerelme és barátja házasságánál. Az esküvő után a Margitszigeti Nagyszállóba mentek ünnepelni. Ott pillantottam meg hármukat pezsgős vacsora mellett. Török arcán végtelen kedvesség, mosoly és megértés látszott. Azt hiszem, befelé sírt. Felajánlotta, hogy lakjanak nála. ĺgy is történt. Harmonikusan éltek. Kenyeres Imre korán meghalt. Hédi és Sándor házaspárként éltek tovább.”

Sajnos kevés házasságtörés végződik a fenti történethez hasonlóan. Ami inkább jellemző, az a bizalmatlanság, a kegyetlenség, a bosszú, a megtorlás akár a gyerekeken keresztül is. Ilyenkor többnyire mindenki veszít, de legtöbbet a gyerekek. Ezek a helyzetek nagyon sokszor kommunikációs zavarokra vezethetők vissza, és még arra, hogy nem merjük vállalni érzelmeinket. A fenti történet megoldásának kulcsa egyrészt a karakterekben, másrészt a nyílt kommunikációs csatornákban keresendő, ahol érzelmeik felvállalásával beszéltek a kialakult helyzetről.

Ibolya sokat enyhíthet helyzetén, ha férjének elmondja, hogy mit érez és mit gondol kettőjük kapcsolatáról. Sokszor valóban sokat segít egy pszichológus, aki megfogalmaztatja és kimondatja azokat az érzéseket, amelyekről kettőjüknek nehéz beszélni. Nem arról van szó, hogy bűnös kerestetik, hanem arról, hogy tudnak-e tovább együtt élni, vagy sem.

A házasság bizonyos értelemben szükségleteink kielégítéséről szól. Élettani, esztétikai, önmegvalósítási, a biztonság, a szeretet, a megbecsülés, a tudás iránti szükségleteink, ha maximálisan levezetést nyernek egy házasságon (párkapcsolaton) belül, akkor minimális a valószínűsége annak, hogy házasságon (párkapcsolaton) kívüli kapcsolat jöjjön létre. De ezt mindkét félnek nagyjából azonos szinten kell tudnia és éreznie. Ezért ezekről a dolgokról gyakran kell beszélgetni, visszajelzést kell kapni a másiktól, hogy ő hogyan érzi magát a házasságban (kapcsolatban), mit szeretne, milyen elvárásai vannak. E rengeteg tudatosan megfogalmazott szükséglet mellett léteznek még nem tudatos hajtóerők is, melyekkel igazán meggyűlhet a bajunk, különösen akkor, ha az önismeretünk alacsony. Ezek a motivációk valahonnan a tudatalattiból jönnek elő, és sok gondot okozhatnak. Ilyenkor egy pszichológus igazán sokat tud segíteni.