A tűzálló kereszt

2000 szeptemberében az amerikai CNN tévécsatornának adott interjút az orosz elnök, Vlagyimir Putyin. Mikor vallási kérdésekről esett szó, bevallotta, hogy egy bizonyos ideje keresztet visel a nyakában. Mégpedig azóta, amióta sikerült szerencsésen kimenekednie Pétervár melletti égő családi villájából, minekutána azt a keresztet tökéletes épségben találták meg az üszkös romok alatt. „Meglepetés volt, jelenés – kommentálta az elnök –, és ezért mindig velem van.”

A kereszt, mely nem égett el, bár körülötte minden a tűz martalékává vált, további, mélyebb összefüggéseket sejtethet. Jézus ellenségeit égő gyűlöletük ellenére nem szűnt meg szeretni, utolsó leheletéig. Bár látszólag úgy tűnhetett, hogy amit a Mester három éven át épített, néhány nap leforgása alatt végérvényesen leégett, ám mindenek ellenére egy valami túlélt mindent: Jézus szeretete – a feltétel nélküli, a tartós, a megingathatatlan. A pusztító tűzzel szemben fellobbant egy új, minőségében más tűz: a szeretet tüze. „Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre – vallotta meg Jézus tanítványainak –, s menynyire szeretném, ha már fellobbanna!” (Lk 12, 49)

Éppen most, pünkösdkor ünnepeljük ez előrejelzés beteljesedését, mikor a hozzá hűeknek „szétoszló nyelvek jelentek meg” (Csel 2, 3). Ez az új, élő tűz őslényege a lélek forradalmának, mely az újszövetségi civilizációban háromszorosan kezdett hatni.

Ez a tűz mindenekelőtt TISZTĺTÓ. A romlandó arany, „melyet tűz által próbálnak meg” – írja Péter apostol (1 Pét 1, 7). Minden elég, csak az arany – a valóban értékes – marad meg. A Szentlélek tüze lemos az emberről minden mocskot, miután az felfedezi saját lényegét: Isten fia, lánya vagyok. E tűz leküldésével a Feltámadott megismételte mindenek fölött, mit annak előtte a leprásnak mondott: „Akarom, tisztulj meg!” (Mt 8, 3) A tűz tisztító hatása legmarkánsabban a babiloni átok feloldásában nyilvánult meg: ott a nyelvek összekeveredtek, itt az első pünkösd napján újra érteni kezdték egymást mindnyájan, holott eltérő nyelveken beszéltek (Csel 2, 5–12). A legnagyobb kommunikációs forradalom nem a huszadik században tört ki, hanem az első elején – Jeruzsálemben!

A pünkösdi tűz persze nem egyszerű lelki megtisztulást jelentett, gyökeres változást is. Nem elég minden régit elégetni, a megsemmisített bűn romjain keletkezett lelki űr új kezdetet, új születést kíván. Megtelik a Szentlélek tüzének másik lényegével: nemcsak megtisztít, hanem ÁTALAKĺT! A rémült tanítványokból valódi apostolok lettek. Péter, ki nemrég még ijedten tagadta meg Jézust, most nyilvánosan, a tömegek előtt színt vall mellette: „Ezt a Jézust Isten feltámasztotta, s ennek mi mindannyian tanúi vagyunk!” (Csel 2, 32) A Szentlélek átalakító szikrája sorra elérte Péter hallgatóságát is. Felszólítására sürgető kérdéssel feleltek: „Mit tegyünk, férfiak, testvérek? Péter azt felelte nekik: Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára” (Csel 2, 37–38). S hogy valójában mit jelent ez a keresztség, azt már Jézus fellépésének legelején megjósolta Keresztelő János: „Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket.” (Lk 3, 16)

A megtisztítással és átváltoztatással még nem ér véget a Szentlélek tüzének hatása: Aki az üszkös romok alatt keresztet lel, belülről hajtva, tettre készen épít új épületet új alapokra. A Szentlélek tehát TETTEKRE sarkall! Személyes hivatástudatot kelt az emberben: Isten számol velem – számol a tetterőmmel, az alkotókészségemmel, a konkrét cselekvésemmel isteni dolgokban. Aki elfojtja magában a tettekre sarkalló lelki szikrát, úgy jár, mint az az ember, aki Isten ítélőszéke előtt makulátlan, tiszta kezével dicsekedett: „De ÜRES!” – hangzott az ítélet.

Az emberi civilizáció lelki megtisztulásáig, átalakulásáig és tettrekészségéig hosszú, nehéz út áll előttünk. Mert a világban túlnyomórészt baljós tüzeket látni: égő autóbuszokat, robbanó palackokat embertől hajítva ember felé, otthonok füstölgő romjait. Diplomáciával, egységes társadalompolitikai módszerekkel természetesen lehet elérni bizonyos eredményeket. De nem lesznek-e ezek az eredmények, mint a kiszámíthatatlan tűzhányó, mely ki tudja, mikor, ki tudja, hol tör ki újra? Bizony, lesznek, míg a pünkösdi láng el nem uralkodik az emberi szívekben, s meg nem tölti őket a tartós szeretet tüzével. Jézus vágya most is időszerű: „szeretném, ha már fellobbanna!”

A szerző római katolikus pap