A tűz mint alkotótárs

NÉMETH BOZÓ ANDREA

Pedig a szimpóziumoknak és a művésztelepeknek fontos szerepük van a művészek alkotómunkájának segítésében: az együtt töltött idő tapasztalatcserét, új inspirációkat eredményez, a környezet pedig – a kerámiaszimpózium esetében a tűzálló anyagokat gyártó kálnói Žiaromat üzem – megteremti a kereteket a zavartalan munkához, azaz biztosítja az alapanyagot, a technikai felszerelést, beleértve az égetést is. Ez utóbbi izgalmas folyamat, hiszen a művészek a kiégetés után tudják csak meg, mi „sül ki” a megmintázott műből. Egyikük igen találóan fogalmazott, amikor azt mondta: „A tűz az alkotótársam. Én elvégzem a munka egyik felét, a tűz pedig a másikat.”

S ha már az agyag kiégetéséről beszélünk, meg kell említenünk azt a lenyűgöző látványt nyújtó hatalmas körkemencét, amely egy világot rejt magában. Talán érdemes abba is belegondolni, hogy amikor az ember az agyaggal dolgozik, mind a négy elem a segítőtársává válik. A földelem magában az agyagban jelenik meg, de egyben eszköz is, hiszen a segítségével fejeződik ki a mondanivaló. A víz a még nedves anyagban van jelen – az teszi az agyagot formázhatóvá. A levegő szárítja a kiformált, nedves tárgyat, és végül a tűz égeti ki és adja meg a végleges formáját. De mindez mégis csak eszköze annak, amit a művészi szellem „belélehel”. Ezért is hasonlították régen a fazekas munkáját a Teremtőéhez, aki életet lehelt az agyagba. A keramikusra még inkább találó ez a hasonlat.

Az idei 25. évfolyamon cseh és szlovák felállásban voltak jelen művészek. Anna Horváthová, Gabriela Luptáková és Ivica Vidrová szlovák keramikusművészek már több ízben részt vettek a szimpóziumon, negyedikként pedig Šárka Radová cseh keramikus- és szobrászművész csatlakozott hozzájuk. A csapat három hétig keményen dolgozott Kálnón, hogy alkotásaikkal megtöltsék a Nógrádi Múzeum és Galéria kiállítótermeit. Az eredmény egy szép és tartalmas kiállítás, amelynek kurátora Štefan Oríško művészettörténész, aki végigkísérte a szimpózium szinte minden évfolyamát.

A kerek évforduló alkalmából a jelen kiállításon kis válogatás látható a szimpózium elmúlt évfolyamainak anyagából. Gabriela Luptáková keramikus a nőiség világából vett motívumokat dolgozott fel: óriási parfümös üvegei személyes karaktert hordoznak. Stilizált, bodorított (fém)hajú női fejei kissé ironikusak, s igen különlegesek a talpaspoharai, ahol törött üvegpoharakat használ fel, kiegészítve és újraalkotva őket porcelánból – mintegy „reciklálva” azokat, ugyanakkor elvonatkoztatva eredeti funkciójuktól.

Ivica Vidrová 1997-től volt a pozsonyi Képzőművészeti Egyetem kerámia szakának tanszékvezetője. Néhány éve vonult nyugdíjba. Alkotásaiban nem választja szét élesen az iparművészetet a szabad alkotástól, szerinte egy iparművészeti alkotás is kaphat önálló létformát. Nagy kedvencei a vázák, alakjuk analógiában van az emberi alakkal. A kiállításon látható vázái is személyes alakot öltenek. Külalakjuk, térbeli elrendezésük mintha egy-egy emberi sorsot ragadna meg.

Anna Horváthová Khronosz (idő) című installációjának nagyméretű edényei is az idő tükrében zajló emberi sorsokat szimbolizálják. A mésszel fehérített, rajtuk átvezetett faágak egyfajta irányultságot adnak ennek az értelmezésnek – valami felé mutatnak. Az egyik edény alján labirintus-motívum bontakozik ki, talán az élet útvesztőjére utal?

Šárka Radová cseh keramikus munkái szobrászati alkotások. Alapmotívumuk az ember, amely néha mint nő és férfi jelenik meg, egymással különös párbeszédet folytatva, máshol mint egy emlékmű kissé szatirikus témája feszít mellszoborként egy talapzaton, megint máshol pedig csak az arc bukkan elő bizarr, térbeli formációkból. Jelképes mondanivalót tulajdoníthatunk a Globális juhász című alkotásának, ahol a juhász egy dombon ülve, térdén egy laptoppal irányítja a másik dombon vonuló juhokat.

A 25. Losonc-Kálnói Nemzetközi Kerámia Szimpózium anyagából rendezett kiállítás szeptember 29-ig látható a Nógrádi Múzeum és Galériában.