A tündöklő Üstökös vonzásában

Elég rápillantani a film plakátjára: maga a női mágia süt a képről. Az elkárhoztatás tomboló tüze. A csábításnak az az ereje, amely visszafoghatatlan vágyakat korbácsol. A nő a plakátról, Šarlota vulkánként teríti be a filmet csábbal. Érzékisége mögött azonban olyan bonyolult lélek rejlik, amely titkaival, változó állapotaival, rejtegetett talányaival mindvégig feszültségben tartja a nézőt. Kerekes Vica ebben a plakátról ránk robbanó bomba nő Šarlota-szerepben a legrejtélyesebb, a legnagyobb változásokat, belső tusákat megélő figurája a filmnek. És Šarlota lelki rejtélyeit a lüktető bombatest mögül olyan érzékeny, finom, alig-alig kibontott, inkább csak jelzett gesztusokkal játssza el Kerekes Vica, ami szívtől szívig, lélektől lélekig hat.

Ez a film ilyen, így hat – ezért is telitalálat Šarlota szerepére Kerekes Vica. A sztori szereplőinek érzelmi világától az egész opus teli van ellágyító finom érzelemmel. Olyannal, amitől meg lehet hatódni, el lehet olvadni a vászon előtt. És ez azért van, mert azok a hullámzó emóciók, amelyeket a szemlélő a pergő képekről érzékel, a sajátjaival rezonálnak. Ennek, vagyis az egyszerű, hétköznapi érzelmek filmre vitelének Jiří Vejdělek nagymestere. Semmi különös, szenzációs, nagydobra vert parádé vagy „művészi” nincs a filmjeiben, ebben sem, csak az, ahogy az ember lélegzik, megpróbálja jól érezni magát az életben több-kevesebb sikerrel. Nincsenek a filmjében lódítások, nincsenek túlzások, túlkapások, trükkök. Gyarló helyzetekből építkezik, amelyekben a férfiak, a vágyakozásnak engedve, nem riadnak vissza attól, hogy elkárhozzanak. Rendezőileg olyan emberismerettel vezetett aprócska anekdotácskák sora Jiří Vejdělek filmje a boldogságkeresésről, amelytől bájos, olyan mesécske szerű, mégis valóigaz, s vonzalommal nézhető, átélhető, szerethető. És nem azért mert végighahotázható vígjátékban tálalja a mindennapiságot. Ellenkezőleg, olyan okosan és rafináltan tud egyfajta stílusba másfajtát belevinni, hogy az ember ezt veszi észre: éppen a legdrámaibb drámát éli át, de olyan emberi közelségből hatóan, mintha az ő intim szférájában zajlana az esemény.

Jiří Vejdělek olyan szövevényesen fedi fel szereplőinek titkait, ahogy a Shakespeare-színművekben bonyolódnak a rejtelmek. E cseh mozi újabb és újabb megdöbbentő fordulattal képes meglepni az érzelmeiben eltalált szemlélőt.

A sztori nyitott könyv, semmi különös. Van egy idősebb prágai házaspár. Egy gangos régi bérházban élnek színlelt harmóniában; a férj, Rudolf (Bolek Polívka) kicsapongásait próbálják leplezni a külvilág felé. Ugyanazon az emeleten a szemközti bejáratú lakás a lányuké, aki férjezett, gyerek is van, de hiába próbálkoznak a további gyarapodással. Házasságuk ellaposodott, kihalt belőle a szenvedély a mintaférj elvárásoknak megfelelni akarása miatt. Az após, Rudolf segíteni próbál, ezért rábírja vejét, Ondrejt (Jiří Macháček) a házasságon kívüli örömködésre, mivel a kicsapongás – saját tapasztalat alapján ítéli meg így – néha jót tesz a leülepedett házastársi kapcsolatnak. S itt jön a képbe Šarlota, aki nőiességével lávaként árasztja el mindkét férfit: rafinált bestiaként csavarja ujjai köré a két pasit úgy, ahogy éppen kedvére való a csábjáték.

Ám ebben a nyitott könyvben annyi a belső visszafogottság, annyi a befelé élés, annyi a szép sorjában feltáruló titok, hogy a történet végére, belső kis énjének felszínre hozásával, már senki sem az, aki volt, illetve senki sem olyan egyszerű képlet, mint amilyennek tűnt az elején. Meglepő sorsok merülnek fel a hősök múltjából, s ezek az eltitkolt gyarlóságok teszik a látszatnál mélyebbé Jiří Vejdělek legújabb moziját.

Mint jeleztem, Šarlota rejtélyektől izgalmas lénye kulcsfigurája ennek a filmnek. A plakáton feszítő bombázó lelkéből külön regény is íródik. Teli érzelmekkel és könnyekkel. Ennek egyik legszebb fejezete, amikor Šarlota az ajtóban állva átgondolja annak a helyzetnek a mögöttesét, ahogy Rudolf felesége fiatalkori képét nézi. Šarlota könnyes szeme elárulja, éppen ráeszmélt az odaadás, a valakihez tartozás, a kölcsönös szeretés lényegére. Így róják, csendes belső tartózkodással Šarlota regényének a sorait Kerekes Vica elmélyült tudással vezetett finom rezdülései.

Érdemes továbbolvasni.