A szlovákiai magyar kultúra legjei 2016-ban

Kezdjük rögtön 2016 „legjével” – az Ifjú Szivek és a Dusan Hegli Company avignoni sikerével.

Macsóvilág Avignonban

A társulat a júliust az egyik legnagyobb európai színházi fesztiválon töltötte, ez alatt 21 alkalommal állt színpadra a kifejezetten oda készült, Finetuning című koncertkoreográfiával. „A Finetuning, magyarul Finomhangolás – túlzás nélkül – modern táncszínházi előadás. Paradoxon, hogy a nyelv, amit használ, tradicionális és autentikus. A magyar és a közép-európai tradicionális tánckultúra erősen férficentrikus. Merész húzás ebben a macsóvilágban, ahol a gyerek nem létezik, a nő pedig csak biodíszlet, a családon belüli erőszak témájához nyúlni. De kézenfekvő is. A férfi üt, a férfi csap, a férfi rúg. A nő mosolyog, tetszeleg és tűr. Mindez hagyományos népzenével, Haydnnal aláfestve, elképesztő látványvilágba belecsomagolva...” – írtuk egyebek mellett Hégli Dusan koreográfiájáról, amely vitathatatlan szakmai és közönségsikert aratott nemcsak a Festival Off d'Avignon programjában, hanem a pozsonyi és a budapesti bemutatón is. Hégliéknek olyannyira sikerült a kiugrás a nemzetközi porondra, hogy 2017 nyarán is visszavárják őket a dél-franciaországi város színházi fesztiváljára. Van hát egy kelendő kulturális exportcikkünk – becsüljük meg.

[[{"type":"media","view_mode":"media_original","fid":"260447","attributes":{"alt":"","author":"Dusa Gábor felvétele","class":"media-image","height":"238","style":"width: 620px; height: 234px;","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"630"}}]]

Színházi fúziók

Ha már színházzal indítottunk: a 2015/2016-os évadban izgalmas kortárs programot tálalt a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színház – mai külföldi szerzők és hazai rendezők, illetve szlovák szerzők és külföldi rendezők különleges párosításából fogant előadások sorát kínálva. Szlovák–magyar fúzióban Viliam Klimáček Sissi című drámája kelt életre a színpadon Novák Eszter vendégrendező elképzelései szerint. Az előadás a legendás császár- és királyné figurájából főleg a modern nőt és az első mai értelemben vett celebet láttatta, aki gyűlölte az udvari etikettet, és egyre kétségbeesettebben kereste a boldogságot, miközben saját belső démonaival, elidegenítő másságával küzdött. A Szlovák Nemzeti Színház kortárs projektje egyébként az új szezonban is folytatódik, és egy jelentős szlovák–magyar eseményt is ígér. A pozsonyi társulat január elején tartja a júliusban elhunyt Esterházy Péter a színház felkérésére írt, utolsó színpadi művének, a Mercedes Benznek az ősbemutatóját.

Különleges produkcióval lepte meg a nézőket a 2016/2017-es évad elején a kassai Thália és a Komáromi Jókai Színház. A két hazai magyar teátrum eddig még nem készített közös előadást; most ez is megtörtént: Székely Csaba Bánya-trilógiájának második darabját, a Bányavakságot Czajlik József állította színpadra, a szerepekben Fabó Tiborral, Benkő Gézával, Tóth Tiborral, Vasvári Emesével és Lax Judittal. Székely drámáinak elemzése rendre onnan indul, hogy a szerző lebontja, szétcincálja a hagyományos, romantizáló Erdély-képet. Czajlik tudatosan halad tovább ezen az úton, amikor finoman, minimális eszközökkel a társadalmi való ábrázolásához dukáló realista játékstílust is kimozdítja a tengelyéből. Mintha Tarantino szelleme lebegne felettünk: a szereplők úgy adják át magukat a pusztuló kisvilág létezési formáinak, a hozzá tartozó kliséknek, a pálinkagőzös indulatoknak, a bozgorozásnak-decebálozásnak, hogy végig érezhető egyfajta ironikus távolságtartás, a végén pedig pengeélesen bukkan elő a „ha ölni kell” meztelen igazsága.

Budapest és a könyvek

A 2016. áprilisi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra a szlovák irodalom – és ezzel együtt a szlovákiai magyar műfordítók – ünnepeként emlékezhetünk. A szlovák Irodalmi Információs Iroda (LIC) fordítói programjának támogatásával közel negyven fordításkötet és hét tematikus folyóiratszám jelent meg az eseményre, melynek idei díszvendége Szlovákia volt. A magyar könyvpiacra került „szlovák kiskönyvtárban” erőteljesen képviseltették magukat a mai közép- és a fiatal generáció képviselői, szembeötlő volt a nőírók markáns jelenléte, de eljutottak a magyar olvasókhoz antológiák, gyerekkönyvek, tényirodalom is. Nem meglepő, hogy a színes felhozatalból eleddig Daniela Kapitáňová Könyv a temetőről című (nem mellesleg szlovák–magyar környezetben, Komáromban játszódó) regénye keltette a legélénkebb visszhangot. Annak idején a szlovák irodalomban is szenzációvá vált, most az értő magyar olvasókat is felcsigázta, annyira, hogy az Örkény Színház a színpadi változat bemutatójára készül.

Könyves fronton lett egy elveszett illúziónk is 2016-ban: októberben Mészáros Sándor, a Pesti Kalligram Könyvkiadó és Könyvterjesztő Kft. eddigi főszerkesztője bejelentette, hogy többségi tulajdonosként átvette a kiadó ügyvezetését Szigeti Lászlótól. „A magyar nyelvű Kalligram Kiadó székhelye Budapest, továbbra is független kiadóként működik, megőrizve szellemi hagyományát és szerzőgárdáját. És természetesen kiadja a szlovákiai magyar írók és tudósok munkáit” – írta a Facebookon Mészáros. Ezzel párhuzamosan 25 év után megszűnt a Szlovákiában bejegyzett Kalligram Kiadó magyar részlege. Bár az átalakulás nem előzmények nélkül történt, és az utóbbi évek gyakorlatához képest talán nem sok minden változik, van min gondolkodnunk: például azon, milyenek a kilátásai a szlovákiai magyar kultúra 1989 után létrejött intézményes formáinak, lesz-e még valaha olyan irodalmi-szellemi műhelyünk, amely az egyetemes magyar kultúrára is hatással van, valamint használhatjuk-e még a „többközpontú magyar kultúra” kifejezést.

Idő a múzeumban

Megalapításának 130. évfordulóját ünnepelte idén a komáromi Duna Menti Múzeum. A jubileum alkalmából visszatekintő és a jelen tevékenységét is bemutató kiállítást rendezett „Nemcsak a múltnak, hanem a jövőnek...” címmel, amely február 3-ig látható a múzeum főépületében. A 130 évet bejáró kiállítás rövid történeti áttekintéssel indul, majd bemutatja az állandó kiállításokat, a régészeti, a történeti, a néprajzi, a természettudományi és a képzőművészeti gyűjteményt is.

Kiemelkedő hazai magyar képzőművészeti eseményként könyvelhetjük el a Nagykéren élő és alkotó Szőke Erika Az órát igazítsátok el című kiállítását, melyet Pozsonyban, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában láthattunk. A fiatal képzőművész időről (az idő múlásáról, az emlékekben továbbélő időről, a családi kapcsolatokról) szóló anyagát a sajátos megszólalás, forma- és eszközhasználat tette kivételessé. Szőke Erika a klasszikus kifejezés (fotó), a kortárs vizuális eszközök, a talált tárgy, a művészetidegen, de élő matériák (pl. a kovász), továbbá kémiai folyamatok (pl. a kristályosodás) vegyítésével fogalmazott meg üzeneteket.

Tollpihe – Gál Tamással

Az idei cseh–szlovák koprodukciós filmtermésből kiemelkedik Lucia és Petr Klein Svoboda filmdrámája, a Tollpihe (Pirko), mely egy gyermekotthonban felnevelkedett lány sorsát mutatja be, miután kikerül az életbe. Durva helyzetekben láthatunk fiatalokat, akiknek kiszolgáltatottságát alantas módon használják ki kétes alakok. Hasonló sorsra jut a főszereplő Martina is – futtatók „fogják be”, akik nyers, állatias bánásmóddal próbálják meg betörni. Az egyik maffiózót – aki a stricik kezére juttatja a lányt – Gál Tamás formálja meg borzongató hitelességgel: a figurát plasztikusan építi fel jól elkapott, jellegzetes mozgásból, testbeszédből, mimikából. Autentikus karaktert teremtve ritkán látott és látható színészi alakítást nyújt. (as, tb)