A szlovák főváros mint inspirációs forrás

Pozsony. Szerda este három fiatal magyarországi író, Ba-biczky Tibor, Totth Benedek és Czinki Ferenc volt a helyi magyar találkahelynek számí-tó Zöld Kocsma vendége. Az bennük a közös, hogy mind-hárman hónapokat töltöttek a szlovák fővárosban, irodalmi ösztöndíjasként.

Sok helyi lakos örülne a lehetőségnek, hogy három hónapon át sétálgathat Pozsonyban, bejárhatja a város minden zegzugát, ingyen lakhat, kipróbálhat sörözőket, éttermeket. Nem kell rohannia, nem kergeti a tatár. És mindezért még pénzt is kap.

Egyetlen feladata, hogy írjon valamit, illetve dolgozzon egy megkezdett köteten. Czinki Ferencre például akkora hatással volt a város, hogy az idei könyvhétre megjelenő regényének A pozsonyi metró címet adta, és a történet a ligetfalusi lakótelepen játszódik. „A cím szimbolikus. Elindult valaha egy kezdeményezés, ami nem valósult meg. Fotós kollégámmal, aki az előző könyvemet is illusztrálta, ma hóban-fagyban elmentünk Ligetfalu határába, az egykor tervezett metró végállomásához, hogy ott készíthessen rólam néhány fotót. Ez a különbség a fényképész és az író között. Amit én a meleg szobámban szépen elképzeltem és papírra vetettem, azt Gergőnek mindenképp látnia kellett” – mesélte a jó hangulatú esten a fiatal író.

Babiczky Tibort elsősorban az nyűgözte le, hogy egy Debrecen nagyságú város egyben egy ország fővárosa is, amely méreténél fogva jobban „kézben tartható”, jobban szervezett, mint a kétmilliós Budapest. „A belvárosban megvolt az az ismerős érzésem, ami a Monarchiának köszönhető, és annak ellenére jelen van, hogy más nyelvet beszélnek körülöttem. Működik a közösségi dinamika, sok az inspiratív hely. Én nem írtam pozsonyi történetet, de ez alatt a három hónap alatt megváltozott a világlátásom, ami persze meghatározza az írásaimat is” – állítja Babiczky Tibor, akit főleg költőként ismerhetnek az olvasók, de prózával is sikeresen próbálkozott már, emellett dalszövegeket is ír, és a slam poetrybe is belekóstolt.

Totth Benedek, a szerény műfor-dító, aki eddig több mint negyven angolszász regényt ültetett át magyarra, 2014-es Holtverseny című első saját regényével alaposan meglepte a szakmát. Pozsonyban tudta meg, hogy ő nyerte a legjobb elsőkönyvesnek odaítélt Margó-díjat. Második könyvén dolgozva itt kezdte elhinni, hogy tényleg író lehet belőle. „Három-négy fejezet született meg belőle az itt töltött három hónap alatt, ami az én tempómhoz képest rekordnak számít, hiszen a Holtverseny majdnem tíz évig készült” – árulta el Totth Benedek, akivel hamarosan interjút is olvashatnak lapunkban.

A hatodik éve működő és egyre nagyobb népszerűségnek örvendő VRLP irodalmi rezidensprogram hazai partnere a Literárne informačné centrum, Magyarországon pedig a Petőfi Irodalmi Múzeum fogadja az ösztöndíjasokat. Írók, költők, kritikusok, fordítók, kulturális újságírók jelentkezhetnek a négy visegrádi országból, a sikeres pályázók Budapesten, Krakkóban, Prágában vagy Pozsonyban tölthetnek hat hetet, illetve három hónapot. A szlovák fővárosban a szerdai élménybeszámoló résztvevőin kívül Horváth Viktor és Tóth Kinga inspirálódhatott Magyarországról, lengyel és cseh kollégák társaságában.