A Szivek virtuális tánca

Cifra év volt 2020. Az Ifjú Szivek Táncszínháznak nagy ünnep lehetett volna, megalakulásának huszadik évfordulójára külön műsort rendeztek, az Autentika című műsorukkal végigutazták volna az országot, utána Pozsonyban a Hviezdoslav Városi Színházban tartottak volna ünnepi bemutatót. „Áprilisban vagy májusban jártuk volna végig a falvakat az Autentikával, amely kifejezetten az évfordulóra készült. Sajnos, már március végén tudtuk, hogy ez a tervünk nem valósul meg – Hégli Dusan, a Szivek művészeti igazgatója, koreográfus realista. Nem panaszkodik, igyekszik mindig továbbgondolni, mit hogyan lehet jóra fordítani. – Elég sok munkával, de sikerült őszre átütemezni az előadásokat. A másik nagy előadássorozat Avignonban lett volna, 21 előadás az Allegro Molto Barbaróval, itt a fesztivál döntött úgy, hogy az egészet áthelyezik 2021-re, nem kell újra pályázni. A harmadik nagy előadáscsomagot őszre terveztük, amelynek a végén Pozsonyban a Hviezdoslav Városi Színházban lett volna az évfordulós előadás.”

Ezt úgy írta át a járvány, hogy minden, amit tavaszra terveztek, átszerveztek őszre. Nyolc előadást tudtak megtartani, az összes többi elmaradt. „Tavasszal el kellett döntenünk, mit tudunk csinálni. Eleve a székház átépítése miatt az volt a tervünk, hogy nagyon sok előadásunk lesz kint, mivel nem lesz próbatermünk – folytatja a művészeti igazgató. – Vannak készen új előadásaink, most is több van repertoáron, többet tudunk kint dolgozni. Ha pedig befejeződik az épület felújítása, megint új műsorokban gondolkodhatunk.”

A székház felújítása miatt többször, több helyre költöztek. Először ideiglenesen Főréven próbáltak, szeptemberben két hónapra visszamentek a székházba, most a Csemadok-székház nagytermében próbálnak. „A járvány a próbákat is megnehezítette, együtt próbálunk, együtt izzadunk, a heti tesztelések, a maszk viselése, hogy a biztonságot betartsuk, egy kicsit korlátozta, mit lehet csinálni. De most már negyedik hete minden héten tesztre járunk. Nyáron, amikor visszajöttünk a szabadságról, minden alkalmazottnak csináltattunk PCR-tesztet, próbáltunk egy háztartásban élőkként egymásra figyelni – mondja Hégli, aki nem panaszkodik, és akinek a táncosai sem keseregtek a megszorítások miatt. – Volt olyan időszak, amikor nem tudtunk tesztre menni, akkor maszkban próbáltunk, olyan próbákat tartottunk, amelyek nem igényelnek nagy fizikai megterhelést. Most, amióta van ingyenes tesztelés, minden hétfő reggel az Antolská utcai kórházban kezdjük a hetet, kiálljuk a sort, utána biztonságban tudunk próbálni. Ennek az az eredménye, hogy információink szerint  a szlovákiai és a magyarországi hivatásos táncegyüttesek közül egyedül nálunk nem volt egyetlen pozitív teszt sem.”
Nincs előadás, csak próba – ez némileg elkedvetlenítheti azokat az embereket, akik nem az íróasztalfióknak dolgoznak, hanem a közönségnek. Azért alkotnak, hogy másoknak örömet, élményeket szerezzenek. „Hogy a próbának legyen értelme, gyakorlatilag  mostanra lecseréltük a repertoárt, van új színházi előadásunk, van egy teljesen új darab, ami a népszínmű műfaját fogja megújítani. Ezt mi kortárs népszínműnek hívjuk, a budapesti Sereglei András rendezte, Romankovics Edit írta, én koreografáltam. Készen van. A zenekarunk is elkészített egy lemezt, tavasszal lett volna a bemutatója, át kellett tenni novemberre, a lemez megjelent, fönt van a zenei megosztókon, de a koncertet nem tudtuk megtartani. Az a megoldás született, hogy a Prímási palotában készítünk egy olyan felvételt, amit screemelve tudunk közvetíteni.”

Tavasz óta azon dolgozik az együttes, hogyan lehet szükséghelyzetben úgy helyettesíteni ezt az előadás-mennyiséget, hogy online felületen élvezhető legyen. Azt még objektív okok miatt nem tudták megoldani, hogy a saját oldalukon működjön, de a navstevnik.online oldalon minden szerdán megtekinthető 4 előadásuk. És folyamatosan bővítik azokkal az előadásokkal, amelyek idén készültek el. Föl kell venni olyan minőségben, hogy telefonon is élvezhető legyen. „Azt hiszem, új műfaj alakul. Nem tévéjáték, nem film, nem színház, hanem valami ezek között. Több ilyen online előadást láttam, van köztük néhány nagyon jó, a technikája állandóan javul, mi is megpróbáljuk a legjobb minőséget közvetíteni – tekint a jövőbe Hégli Dusan. – Persze tudjuk, hogy az élő előadást nem pótolja, mert annak a néző is részese,  egy online közvetítésen a néző passzív, de ez is több a semminél.”
Nem csak az évfordulóval, a műsorokkal foglalkoznak négy fal közé zárva. A Szivek-könyvet is szerették volna kiadni. De az otthon dolgozás, az, hogy minimálisra korlátozódtak a személyes találkozások, mindent meghosszabított: az előadások szervezésének idejét, a kiadványok, lemezek előkészítésének idejét. Bezártság, szigorú bezártság, enyhülés – az embernek mindenre föl kell készülnie, mert nem tudhatja előre, melyik szakasz jár több munkával.

„A háttérben mindig ott húzódik, az ember kisagyában ott mocorog, hogy amikor dolgozol, már a harmadik műsoroddal készülsz el, de nem láthatta a közönség, a nézők, mégis próbálsz százszázalékos teljesítményt nyújtani. Ez egy kicsit olyan, mint a sportban: eljársz edzésre, de nincs meccs, nincs verseny. Az edzés azért van, hogy jó teljesítményt nyújts a meccsen vagy a versenyen, a próbák azért vannak, hogy az előadáson jól tudjunk teljesíteni. Ha nincs előadás, elmozdul a motiválatlanság felé, pszichikai megoldásokat kell keresnem magamnak is és a táncosoknak is. Én az a fajta ember vagyok, aki azt szereti, ha kimondjuk az igazat, sokat tapasztalt optimista vagyok, de most legyünk reálisak – szögezi le a művészeti igazgató. – A vírus itt van velünk, itt is marad még egy darabig, nem hiszem, hogy az a jó megoldás, ha azt várjuk, mikor lesz már megint úgy, mint régen. Meg kell tanulni együtt élni vele, megtalálni  benne a mozgási lehetőségeket, esetleg még a pozitívumokat is, ha vannak.”