A szembenézés időszerűsége

A csernovai eseményeket Demmel József budapesti történészhallgató ismertetteDžubák József felvételeIdén az aktuálpolitikai kérdések kerültek sorra, azok a problémák, melyek állandó konfliktusforrásként vannak jelen társadalmunkban. Ugyanazok a problémák, melyeket már Fábry szóvá tett a maga idején, és kiáltása, azaz igénye a gondok tisztázására és megoldására éppúgy süket fülekre talált akkor, mint ma.

A csernovai sortűz, a Beneš-dekrétumok, a háború utáni lakosságcsere problémája és a vágy, hogy lezárjuk végre a közös történelem csúfos szakaszait, ma éppoly egyoldalú, mint Fábry életében volt. Hiszen a rendezvényszervezők most is meghívták a szlovák politikusok és történészek elitjét, hogy a saját álláspontjukat ezen a fórumon kinyilvánítsák, ám az érdekeltek megköszönték ugyan, de nem fogadták el a meghívást. Csupán Štefan Šutaj kassai történész jött el, hogy Szepsi középiskolásainak a 2. világháború utáni szlovák–magyar viszonyokat megvilágítsa. Ezen az előadáson, mely a voltaképpeni Fábry Napok „előétele” volt, csaknem kétszáz szepsi középiskolás és felső tagozatos alapiskolás vett részt, rendkívül fegyelmezetten végighallgatva a tényeket, melyekről az iskolai történelemoktatás keretében aligha értesülhettek.

A szombati konferencia, mely a rendezvény súlypontja volt, sajnos már a szlovák fél jelenléte nélkül zajlott. A bevezetőben Szepsi polgármestere, Zachariaš István köszöntötte a jelenlevőket, hangsúlyozva, hogy bár az elmúlt nyolc évben a Beneš-dekrétumok megegyezés szerint nem kerültek napirendre, az MKP programjában ez a kérdés mindig szerepelt. A hallgatás nem volt előrelépés a probléma orvoslásában, hiszen csak a feszültség nőtt meg, ezt csak fokozza a mostani veszélyes kormány, mely felszabadítja az indulatokat, amire a múltban számos negatív példa akadt. A háború utáni sérelmek jogosságát mutatja az is, hogy a jogfosztottság éveit Brüsszelben az Európai Parlamentben is bemutatták kiállítás formájában. Ez a Fehér Csaba történész által bemutatott kiállítás a Fábry Napok „szeleteként” most a szepsi kultúrház alatti F-klubban látható. Ugyanaz a tárlat ez, amire egyesek azt mondták, „hamisítja a történelmet, és aláássa Szlovákia nemzetközi tekintélyét”. Ám e vélemény hangoztatói nem jöttek el a rendezvénysorozatra, hogy saját igazuknak érvényt szerezzenek, vagy lezáráshoz vezető vitába bonyolódjanak azokkal, akiknek más a nézetük erről a keserves korszakról.

Az előadás-sorozat első alaptémája a csernovai sortűz volt. Pomogáts Béla budapesti közíró előadásában azt fejtegette, mennyire veszélyes kiemelni egy történelmi eseményt saját környezetéből, és a politika világába süllyeszteni egyfajta szimbólumként. Ennek következtében kialakul a „spanyol bikaviadalokat felidéző tömegszenvedély”, és értékrombolás áll be. A csernovai sortűz történelmi tényeire Demmel József budapesti történészhallgató világított rá, aki részletesen elemezte a szerencsétlen események okait, lefolyását, következményeit, azokat a súlyos és végzetes emberi hibákat, melyek a sortűzig vezettek, ahol tizenöten vesztették életüket. Köteles László parlamenti képviselő Csernova utóéletét boncolgatta, az eseményekre ugyanis mindig aszerint emlékeztek, aszerint ünnepelték vagy aszerint feledkeztek el róla a közélet képviselői, mennyire volt a tragédia politikai szempontból hasznosítható egy adott korban.

A Fábry Napok második súlyos témája a jogfosztottság évei voltak. Vadkerty Katalin történész részletesen taglalta a „magyarkérdés végleges megoldását Csehszlovákiában”, az alkalmazott módszereket, melyek a békeidőhöz méltatlanok voltak, és Európa akkori reakcióit is. A témához kapcsolódva Fehér Csaba a kitelepítést felügyelő megbízotti hivatal 1946 és 1948 közötti működését hozta elérhető közelségbe, utalt a 13 szlovákiai internálótáborra és az országban működő „földalatti védegyletre” is, melynek révén a világ tudomást szerzett a jogtalanságokról. Bauer Edit európai parlamenti képviselő a mai európai reakciókat vázolta fel, különös tekintettel a szeptember 20-án elfogadott deklarációra, mely a kollektív bűnösséget lényegében megerősíti. Áttörés valószínűleg csupán a 2009-es reformszerződés után várható majd, mikor már lesz jogalap a kisebbségek jogvédelmére is. A kora délutánba csúszó konferencia „zárószáma” Csáky Pál, az MKP elnöke volt, aki rendkívül szuggesztíven az európai civilizációk fejlődésének és hanyatlásának példáin mutatta be az egyensúly megbillenését, az értékvesztést, az elvek elhagyását, ami minden esetben egy-egy jól működő birodalom pusztulásához vezetett. „Amelyik nép nem néz szembe saját hibáival, az újra és újra elköveti azokat” – magyarázta Csáky, aki szerint ez a szembenézés elkerülhetetlen a szlovák nép felnőtté válásának folyamatában.

A tartalmas, érdekes, nagyon időszerű rendezvényen körülbelül százötven főnyi közönség vett részt. A szombati nap Fábry Zoltán szepsi emléktáblájának koszorúzásával és kötetlen baráti beszélgetéssel ért véget, melyről alighanem elégedetten távoztak a résztvevők. Ha a párbeszéd a szlovák és magyar fél között nem jött is létre, a problémák benne vannak a köztudatban: Csernova és a jogfosztottság egyaránt vita tárgyát képezi, és még most sincs késő a kínos múlt lezárására. A folyamatnak, melynek a kölcsönös megbékéléshez és bocsánatkéréshez kellene vezetnie, egyik fontos mérföldköve lehet az idei Fábry Napok is.