A rejtélyes doktor

A szűkkeblűség oka valószínűleg az, hogy korai szépirodalmi kísérletei (három verseskötet) nem arattak sikert. Az irodalomkritikában és publicisztikában viszont folyamatosan termékeny volt, s ami a legfontosabb: a Trianon utáni nagy magyar nyomorúságban csodálatosnak mondható irodalmi mecénás szerepet töltött be. Ezért az idős és fiatal írók legjobbjai folyamatosan magasztalták őt, s a halála utáni napokban Krúdy Gyula A rejtélyes doktor címmel írt róla megrendítő nekrológot.

Ilyen címmel aztán 1965-ben Dersi Tamás sajtótörténész nagyméretű életrajzi és életművi munkát adott ki. Ez megvolt nekem, s az elolvasása után is gyakran lapozgattam benne. Most nem találom a könyveim között, talán elajándékoztam valakinek. Úgy érzem viszont, hogy e mű mellett más forrásokból is maradt bennem annyi adat, hogy egy rövid emlékező írást kikerekíthetek belőlük.

A Dersi-könyvben először az lepett meg, hogy Mikes eredeti neve Misek volt, s apja Érsekújvárból származó szlovák születésű szabó. Ő a fiatal iparosok akkor szokásos vándorlása után egy Budapest környéki faluban telepedett le, s megnősült. Aztán hamarosan Pestre költözött, s ott önálló műhelyt alapított.

A fia már Budapesten született, szülei 4 elemi után a gimnáziumba íratták be. Kitűnő tanuló volt, s az V. osztályt már a pozsonyi katolikus gimnáziumban kezdte meg azzal a szándékkal, hogy pap lesz. „Kispapként” már akkor kék reverendát hordott, s a tanárai azzal biztatták, hogy az érettségi után a bécsi Pasmaneumban kezdheti meg a teológiai tanulmányait. Mivel aztán ezt az ígéretet nem teljesítették, papjelöltből antiklerikális lett belőle. A tanulást nem hagyta abba. Bölcsészeti tanulmányokat folytatott, s jogi doktorátust is szerzett. Pestre visszatérve baloldali írócsoportok tagja lett. Főleg a Palágyi fivérek, Lajos és Menyhért voltak a barátai, s az öreg Vajda Jánossal is meghitt kapcsolatba került. Szépirodalmi ambícióit a századvégen feladta, de értékes fordítói tevékenységet folytatott. Főleg angol és német műveket ültetett át magyarra.

1910-ben a magyar politikai sajtóban nagy esemény történt. Miklós Andor vezetésével megalakult az Est Lapkiadó Rt., melynek első napilapja Az Est lett. Nyomdatechnikai tekintetben az akkori nyugati lapokkal vetélkedett. A lapszerkesztés is modern volt, s a polgári baloldali szellemiség volt jellemző rá. Mikes kezdettől munkatársa volt.

Az 1914-ben kitört világháború idején Az Estnél is nehézségek támadtak, de a központi hatalmak veresége utáni politikai zűrzavarban a lap a Károlyi kormányt támogatta, s a rövid kommunista uralom alatt nem exponálta magát.

1920-ban Az Est mellé két lap társult: a Magyarország és a Pesti Napló, s így alakult ki az Est-lapok elnevezés. A lapvezér, Miklós Andor irodalmi tanácsadója kezdettől Mikes volt, aki aztán az 1920 utáni hármas laphelyzetben az irodalmi rovatok viszonylatában Miklóstól teljhatalmat kapott.

Ezt a nagy hatalmat a Trianon utáni országos nyomorban bölcsen használta fel. A két legnagyobb írónak: Babitsnak és Móricznak hatalmas publikációs teret adott, s regények folytatásos közlését is vállalta tőlük. Az egyik nagy íróreménységgel, Kodolányi Jánossal alkotói megbeszéléseket tartott. A vidéki szociális esettségéből fölhozta őt Pestre, s az egyik Est-lapnál szerkesztői beosztást biztosított számára. Mindezzel Kodolányi kibontakozása meggyorsult, s hamarosan a vezető íróegyéniségek közé emelkedett.

A fiatal költőreménységek közül a legnagyobb lehetőséget Mikes Szabó Lőrincben látta, s a támogatása az ő fejlődését is felgyorsította. Később Szabót az egyik költőtársa, Illyés Gyula a nemzedékük legjobbjának nyilvánította, noha ezt a címet sokan Illyésnek adták volna. Mindketten gigászi művészi egyéniségek voltak.

A fiatal prózaírók közül főleg Pap Károly és Gelléri Andor Endrét értékelte, akik ezt a bizalmat meg is hálálták, s jelentős új értékeket teremtettek a magyar prózairodalomban.

A támogatott írók közül többen még Mikes életében fejezték ki hálájukat, tiszteletüket. Az ilyen hálaírások aztán a rejtélyes doktor halála után szaporodtak el, s közülük az első Krúdy Gyula nekrológja volt. Szabó Lőrinc, aki veje volt Mikesnek, a nagyszerű Tücsökzene egyik mozaikjában fejezte ki a háláját.

A rejtélyes doktor megérdemelné, hogy ezeket a tisztelgő írásokat összegyűjtsék és könyvként kiadják, s ezzel az emlékét megerősítsék.