A Radnai-gyűjteményt látni kell!

Derkovits Gyula Igásfogat című alkotása is a gyűjtemény részeDr. Radnai Bélát elsősorban az egységes magyar gyorsírás feltalálójaként és az első budapesti gyors- és gépíró magániskola megalapítójaként tartják számon, mely utóbbi meglehetősen jól jövedelmező vállalkozásnak bizonyult. Radnai a húszas évek felében Oltványi Imrén, a csoport lelkes propagátorán és gyűjtőjén keresztül került kapcsolatba a Gresham kávéházban rendszeresen találkozó, képzőművészekből és kritikusokból álló asztaltársasággal, amelyet törzshelye után ma Gresham-kör néven ismerünk. Ezt követően gyűjtőszenvedélye főként ennek a – leginkább Bernáth Aurél, Szőnyi István, Egry József, Berény Róbert, Ferenczy Béni és Pátzay Pál nevével fémjelzett – csoportnak a műveire összpontosult.

A Gresham-kör sohasem képviselt egységes stílust, létrejöttét inkább a kor szülte kényszer, mintsem valamiféle közös program motiválta. Olyan alkotókat tömörített, akik a radikális avantgárddal szakítva, a hazai képzőművészet hagyományaihoz és folytonosságához igazodva, a modernség és a természetelvűség speciálisan magyar ötvözetét fejlesztették ki művészetükben. Műveiket különös, lírai hangulat jellemzi, a belőlük sugárzó intimitás és nyugalom éles ellentétben állt a két világháború közti társadalmi valóság feszült légkörével, a tekintély elvű Horthy-rendszert elutasító alapállásuk utólag egyfajta csendes, passzív ellenállásként is értelmezhető. És visszatértek ugyan az impresszionisztikus figurativitáshoz, de ezt már az avantgárd – elsősorban a fauve és az expresszionista – tapasztalat birtokában tették, tehették meg, amikor az ábrázolt motívum nem egyszerűen az optikai látvány illúziójának visszatükröződése maradt, hanem időtlen értékek, állapotok hordozójává lett.

Az újszerű, rendhagyó esztétika, valamint az attól elválaszthatatlan erkölcsi példamutatás volt az, ami Radnait és a hozzá hasonló haladó értelmiségieket megfogta a Greshamben, és az ő érdemük is, hogy ez a szellemi-alkotói közösség az utókor szemében oly magasra emelkedett. (Kár, hogy a morális tartás a pártállam idején a csoport egyes tagjai, például Bernáth Aurél és Pátzay Pál esetében meggyengült.)

A gyűjtő érdeklődése azonban a befelé forduló magánlíra képviselőin túl, azoktól merőben eltérő művészekre is kiterjedt. Előítéletektől mentes hozzáállását mi sem példázza jobban, mint az, hogy vásárlásaival olyan, a társadalmi igazságtalanságok elleni aktív harcot hirdető festőket is támogatott, mint Derkovits Gyula és Dési Huber István. Derkovits – Egryhez, Szőnyihez, Bernáthoz hasonlóan – nem egy főművével van jelen a gyűjteményben, így például a Cukorkaárus és az Igásfogat kihagyhatatlanok életművének elemzésekor. Az ő vásznain sokkal direktebb módon, hátborzongató közelségben jelenik meg a húszas-harmincas évek szociális kontextusa. Radnai ismételten felajánlotta Derkovitsnak ingyenes anyagi segítségét, a festő azonban végig visszautasította a polgári mecenatúrát, és csupán képei eladásából, az elvégzett munkából volt hajlandó – végső soron sikertelenül – megélni.

A gyűjtemény legrégebbi darabja Ferenczy Károly egyik korai alkotása 1878-ból, a legkésőbbiek pedig az 1950-es évek második feléből származnak. A sor Ferenczy után a századforduló további nagy klasszikusaival, Mednyánszkyval, Rippl-Rónaival és Gulácsyval folytatódik, őket a Nyolcak követik, majd a világháború végén, a forradalmak idején fellépő avantgárd mozgalom egyéniségei, többek között Uitz Béla és Kmetty János következnek. A két világháború között működő, már említett művészeken kívül Barcsay Jenő (aki egy ideig szintén a Gresham törzsvendége volt) és Nagy István szerepelnek nagyobb számú művel, főként tájképekkel a kollekcióban. Ennek, illetve a kiállított válogatásnak nem csak festmények, hanem grafikák és szobrok is részét képezik. A rajzok szerzői közül megemlíthető Bartha László, Gallé Tibor, Hincz Gyula, Koffán Károly, Novotny Emil Róbert, valamint Szalay Lajos, a plakettek és plasztikák pedig a korszak legjelesebb szobrászainak, Medgyessy Ferencnek, Ferenczy Béninek, Pátzay Pálnak, Borsos Miklósnak és Vilt Tibornak az alkotásai.

Győr városa Radnai Béla özvegyének adományozása révén jutott a kétmilliárd forint értékűre becsült, több mint 900 műalkotást tartalmazó gyűjteményhez. Miután tavaly óta itt van tartós letétben a 20. század második felére koncentráló Vasilescu-gyűjtemény, illetve itt található a város kulturális infrastruktúráját kiépítő volt polgármester, a már elhunyt Kolozsváry Ernő ezt sok szempontból kiegészítő magánkollekciója, elmondható, hogy Győrben összpontosul a modern magyar képzőművészet egyik legreprezentatívabb keresztmetszete.