A problémák orvosolhatók

A XII. Kodály Napok rendezvényeiről és a minősítő verseny eredményeiről már tájékoztattuk a kedves olvasókat (Új Szó, 2002. május 27.), most elevenítsük fel a minősítő verseny pozitívumait; s egyben szóljunk az esetleges hiányokról, problémákról, keresve az orvoslásukhoz vezető utat.

A rendezőség az elmúlt évtizedben bevált gyakorlathoz tartva magát, nem szervezett válogató kört, hanem megadta minden érdeklődő kórusnak a részvétel lehetőségét.

A XI. évfolyamban 17, idén 20 kórus versenyzett. A vegyes karok és az egyetlen férfikar mellett öt női kar szerepelt. A verseny legifjabb kórusa a 2000-ben alakult csábi Szeder Fábián Dalegylet volt. Híves István karnaggyal az élen már az első bemutatkozás alkalmával felkeltette a zsűri figyelmét, és ezüst koszorús minősítésben részesült.

A húsz kórus besorolása az egyes kategóriákba érdekes módon kiegyensúlyozott erőmegosztással végződött. Minden kategóriába öt-öt kórus került. Összehasonlítva a XI. évfolyam és az idei verseny eredményeit, történtek helycserék, melyek feltételezhetően a kórusok pillanatnyi lehetőségeit tükrözték. Kórustagok jönnek, kórustagok mennek. A karnagyra marad az a nehéz feladat, hogy ezt a váltást kiegyensúlyozza. Az először bemutatkozó karnagyok örömöt jelentettek olyan esetben is, amikor láthatóan még sok gyakorlásra, tapasztalatszerzése lesz szükség.

Ejtsünk néhány szót az aranykoszorúval értékelt kórusokról, azokról, amelyek egyben elnyerték a zsűri dicséretét is. Úgy tűnhet, elfogult vagyok, amikor első helyen említem a Nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Kórusát (karnagy Józsa Mónika). Ennek egyetlen oka van. Ebben a kórusban látom kórusmozgalmunk jövőjét, ezekben a fiatalokban a jövő karnagyait. Karvezetőjük s egyben tanáruk már sok kiváló kórusvezetőt indított útnak. Ezt kívánjuk fiatal dalostársainknak is, hogy nagy szeretettel és szakmai odafigyeléssel készüljenek nemes küldetésükre, felhasználva minden ilyen bemutatkozást, megmérettetést.

Ugyancsak ebben a kategóriában végzett a Galántai Kodály Zoltán Daloskör (karnagy Józsa Mónika). A három éve elért kiváló színvonalat stabilizálni tudták, előadásuk még érettebb lett.

A komáromi Concordi Vegyes Kar (karvezető Stubendek István) tudásáról színvonaláról már több alkalommal írtam. A X. évfolyam versenyétől kezdve nehéz, de egyben veszélyes útra léptek. A különösen igényes művek betanulása és bemutatása sok újat, igazi művészi élményt nyújtott a múltban és most. Mindennek ellenére úgy érzem, jobban oda kell majd figyelni a kórus bíróképességére.

A Pro Kultúra – Füleki Férfikar (karnagy Fehér Miklós) megtartotta az elmúlt években mutatott állandó jó színvonalát.

Ebben a kategóriában újonc volt az egyetlen egyházi énekkar, az ipolybalogi Szent Korona Kórus (karnagy Molnár Ottó). Dicséretükre szolgál a jó műsorösszeállítás, a művek meghitt tolmácsolása.

A versenyen nem volt kötelező szám, a Kodály-jubileumra való tekintettel azonban a rendezőség javasolta Kodály-mű előadását. Sok szép Kodály-művet hallhattunk. A kórusok tudásukhoz mérten nagyon helyesen választották ki egyebek között az Ó, Szép béke, Pange lingua, Szent István Királyhoz, valamint a már nagy felkészültséget követelő Balassi Bálint elfelejtett éneke, a Sík Sándor Te Deuma és a nálunk kevésbé ismert Harangszó című műveket.

Kodály kórusmuzsikája mellett felelevenedtek további 20. századbeli magyar zeneszerzők – Bartók Béla, Bárdos Lajos, Karai József és mások – művei. Az utóbbi időben kórusvezetőink egyre jobban odafigyelnek Kocsár Miklós értékes, de nagyon igényes műveire. A Peredi Női Kar (karnagy Jónás Katalin) kiválóan oldotta meg az Ó, havas erdő című művét.

Új színfoltot jelentett a versenyen a gregorián dallamok bemutatása. A csábi Szeder Fábián Dalegylet Veni Creator Spiritus előadása mellett a somorjai Híd Vegyes Kar csodálatos középkori Alleluja és Ostende Nobis verzus esztergomi változatát stílusosan oldotta meg. Figyelemre méltó volt a karvezető, Hecht Anna helyes hozzáállása, aki ebben az esetben nem vezényelt, hanem vezetett. Irányított, ahogy ezt a gregorián előadása megköveteli.

Több zsoltárfeldolgozást is hallhattunk, külön köszönet jár a Concordia kórusnak, hogy műsorára tűzte a nemrégen elhunyt Ivan Hrušovský szlovák zeneszerző 23. zsoltár című művét.

A kórusok teljesítményét kiváló magyarországi és szlovákiai szakemberek értékelték. A zsűri tiszteletbeli elnöke Baross Gábor, a Magyar Kórusok és Zenekarok Szövetségének elnöke, az értékelő bizottság elnöke pedig Erdei Péter, a Kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet igazgatója volt. A vasárnapi értékelésen Erdei Péter általános jó tanácsai, úgy érzem, minden karnagynak nagyon sokat adhattak. Egyebek között szólt a műsorválasztásról, a karnagy munkájáról, színpadi fellépésének követelményeiről, a hangképzésről, a helyes kiejtésről, a magánhangzók formálásáról. Ezután a zsűritagok minden kórus előadását részletesen elemezték. Kiemelnék ebből két alapvető tanácsot. Óvakodjunk attól, hogy műsorunkat nehéz vagy a legnehezebb művel kezdjük. Annak elénekléséhez szükség van bizonyos oldottságra, amely a műsor elején még hiányzik az előadókból. Továbbá a műsor legyen változatos, ne kövessék egymást egyforma hangulatú nyugodt művek, akármilyen értékes darabokról is van szó.

Mi segíthet a fejlődés útján? A kitartás, az odafigyelés mellett Erdei tanár úr javaslata is megszívlelendő. Szerinte szükséges lenne karnagyaink számára monotematikus tanfolyamokat rendezni, amelyen például csak a régi zene helyes értelmezéséről és betanításáról lenne szó. Megjegyzem, a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának már volt ilyen próbálkozása, azonban a meghirdetett tanfolyamra kevés volt a jelentkező.

Az a tény, hogy növekedik a részt vevő kórusok száma, s reméljük, hogy ennek tanúi leszünk a jövőben is, az a rendezőséget újabb feladat elé állítja. Megoldást kell találnia az időbeosztásra, hiszen az idei verseny egész napos, szinte emberfeletti munkát követelt az értékelő bizottságtól.

A megmérettetést mindig hosszú, nemegyszer fáradságos munka előzi meg, s mindennek ellenére esetenként a kórus nem a versenyen, hanem a gálahangversenyen tudja bemutatni igazi tudását. Idén is volt rá példa, azonban ez nem szabad, hogy keserűségre adjon okot, hiszen elsősorban nem a pillanatnyi eredményen van a hangsúly, hanem azon, hogy a kórus működésével elősegítse a hazai kórusmozgalmat.