A Pozsonyi táncok Pozsonyban

GRENDEL ÁGOTA

Aki ismeri Hégli Dusan – a Szivek igazgatója, művészeti vezetője, zenei rendezője – műsorait, valamilyen meglepetésre számított. Egyesek arra, hogy a műsorban táncosok is fellépnek, mások arra, hogy nem, de azt sejteni lehetett, hogy Hégli Dusan „nem hagyja szó nélkül” az előadást. A meglepetés az volt, hogy a táncosok a nézőtéren ültek – joggal, mert ez a zenekar ünnepe volt. Végre nem kellett arra figyelniük, hogy kiszolgálják a táncosokat, csak és kizárólag a zenére koncentráltak, és nagyon-nagyon élvezték az előadást. Hégli Dusan pedig minden zenei blokkhoz fűzött magyarázatot. Ezek egy icipicit kibővítve hasznára lehetnek a felső tagozatos alapiskolásoknak és a középiskolásoknak, s reméljük, hogy miként a Magyar tánciskolával és a Tánciskola 2-vel bejárták az ország magyar iskoláit, ez a zenei produkció is elkerül a nagyközönséghez – népzeneiskolaként.

A zenei blokkok ugyan az együttes tíz év alatt elkészült műsorainak címét viselik, de természetesen némileg módosították, másként „párosították” az anyagot. A legutóbbi, Szlovákiai és magyar műsorból Zólyom vármegyei – herencsföldi, Nyitra vármegyei – zsérei, Gömör vármegyei – rimakokovai és Nógrád vármegyei – balassagyarmati muzsika szól, Az ördög tánca ördöngösfüzesi (Szolnok-Doboka vármegye) mellett részletek hangzanak el a Három pesti verbunkból, a Felföldi levelekből szlovák, horháti és poniki (mindkettő Zólyom vármegye) zenét választottak, ezzel kapcsolatban Hégli Dusan elmesélte, hogy sokan fölvetik, szegény Szivek, biztosan kötelező szlovák népzenét, néptáncot iktatni a műsorba, mert állami intézmény. Holott ez nem így van. Azért szerepelnek szlovák zeneszámok és táncok is az egyes műsorokban, mert tetszenek az alkotóknak – ez ilyen egyszerű. S aki látta például a Felföldi levelek fergeteges zólyomi táncait, egyhamar megváltoztathatja a véleményét, nem szólva a csodálatos Šatkový nevű kendős táncról, amelyben a lányok mintha egy centivel a föld fölött táncolnának, az egyhamar nem felejti el. Aki még nem látta, sajnálhatja, de reménykedhet, hátha újra műsorra tűzik azt az előadást, amelyet Magyarországon is „megvastapsoltak”. (Arról már nem is szólva, hogy ez a kérdés miért vetődik fel éppen egy szlovákiai magyar táncegyüttes előadása előtt, után. S vajon Bartók Bélát ki kényszerítette arra, hogy szlovák népzenét gyűjtsön? És mindennek a tetejébe „átkomponálja”?) Ahogy a Szivek táncosai régi felvételekből tanulták a táncokat, a lépéseket, a zenészeknek is megvannak/megvoltak a mestereik, néhánnyal sikerült személyesen is találkozniuk, s helyben tanulhattak tőlük, zenélhettek velük, néhánynak a játékát hangfelvételről szívhatták magukba. Mert erre a zenekarra nem az jellemző, hogy megtanul valakitől, valakiktől valamit, hanem az, hogy a sajátjuk lesz a muzsika, tisztán, pontosan, mégis egyénien árad belőlük. Mint a jókedv. Ők öten értik egymást és élvezik a zenélést, közben el-elmosolyodnak, mintha összekacsintanának.

A végén pedig – elődeikhez híven – egy „polgári” számot is becsempésznek, ahogy korábban az abaújszinai Potta Géza tette bandájával, aki megrendelésre bizony mindenféle zenét elhegedült a megrendelőnek, a Szivek zenekara Ira és George Gershwin Oh, Lady, be good című szerzeményét adta elő hegedűvel, cimbalommal, brácsával és nagybőgővel, ahogy Oláh „Dili” Dezső pólyányi prímás hegedülte egykor.