A pillanatnyi szobrok mestere

Készít műfaji szempontból nézve hagyományos értelemben vett szobrokat – tehát olyan térbeli műveket, amelyek az adott helyen később is ott találhatóak – és olyanokat is, amelyek létezése csupán néhány pillanat kérdése. A most nyílt kiállításon mindkettőből találunk, ám a hangsúly az utóbbira helyeződik. Az Erwin Wurm – A könyörületért esdeklő művész (Erwin Wurm – Umelec prosiaci o milosť) címmel meghirdetett tárlat a Nemzetközi Fotóhónaphoz fűződik, de a többi kiállítással ellentétben január végéig látogatható.

„Videóim, fotóim és könyveim – kivétel nélkül szobrok” – állítja Erwin Wurm. A műfaji határok eltörlése manapság természetesen már nem számít meglepetésnek a képzőművészetben sem, Wurm azonban abban volt úttörő, hogy hogyan lehet újraértelmezni a szobrászatot. Miközben alkotásai megkérdőjelezik a műfajjal szemben támasztott hagyományos elvárásokat, az osztrák művész egy kifejezetten egyedi világot teremtett.

Egyperces szobrai a fotó, a szobrászat és a performansz elemeit ötvözik, ő maga a performatív szobrászat kifejezéssel is jellemzi őket. Az egypercesek az emberi testet állítják középpontba, az alkotó élő szoborként kezeli a testet, mely valamilyen bútorral, étellel, a fallal, vagy használati tárggyal lép interakcióba. Egy-egy ilyen pillanatot fotóval dokumentál. Az interakciók első pillantásra vicceseknek tűnnek, egy idő után azonban, mikor már több tucat ilyet megtekintett az ember, valamelyest feszélyezve kezdi magát érezni. Wurm saját maga is hangsúlyozza, hogy műveinek célja nem a humorkeltés, legalábbis nem elsősorban és kizárólagosan. Az elsőre könnyednek tűnő téma mögött társadalmi kritika húzódik. „Csak ha kellő távlatból nézzük, akkor áll össze ezekből a pillanatnyi élő szobrokból egy nyugtalanító kép, mely a jelenlegi társadalmunkat tükrözi” – jellemzi a kiállítás kurátora, Aurel Hrabušický Wurm alkotásait. Annak ellenére, hogy az alkotásokon a tárgyak az ember közvetlen közeléből származnak, „azonban nincsenek a hatalmukban, és az emberek elvesztik felettük az uralmukat, vagy legfeljebb csupán egy percre tudnak velük megbirkózni.” Egy olyan világban élünk, ahol minden eldobható: Wurm alkotásai maguk is rövid életűek. Az egypercesek érdekessége, hogy Wurm a nyolcvanas években kezdte őket készíteni, de máig folytatja őket.

A Pozsonyi Városi Galériában található kiállítás két emeletet tölt be. Érdemes a harmadik emeleten kezdeni, itt láthatjuk a kiállításon szereplők közül a legkorábban készült alkotásokat, az 1997-es Egyperces szobrok sorozatot. Ezek a korai alkotások tipikusan az emberi test és tárgy interakcióját jelenítik meg egy fehér fal előtt, esetleg a padlón (és nem ritkán maga a fal vagy a padló is az interakció része). Majd egy emlettel lejjebb sétálva felfedezhetjük, hogy milyen módon kapcsolódnak ezekre az alkotásokra a későbbi művei. Ezek még erőteljesebben mozdulnak a performance-művészet irányába, hiszen itt már nem csupán az emberi test és a tárgy interakciójáról van szó egy lecsupaszított térben, hanem a tér is hangsúlyos lesz: a Szabadtéri szobrok (Outdoor Sculputres) című sorozatának lényege pont az, hogy a kültér is szerepet kap. Az 1998-as Appenzellben készült műveiben központi szerepet játszanak az utca elemei, legyen az épp egy útpadka vagy egy ablak, míg a két évvel későbbi, Tajpejben készült sorozatában a helyi szokások és nagyvárosi létezési formák is fontossá válnak. Ezeken kívül néhány szoborsorozatot is megnézhetünk az emeleten, melyek zöme a legújabb Concrete (Beton) című sorozatából származnak.

Wurm művészetét elsősorban egy kor lenyomataként értelmezhetjük. Érdemes megjegyezni, hogy alkalmanként a popkultúrával is kokettál, hiszen készített már a Vogue számára fotósorozatot Claudia Schifferről, és a popkultúra is vele – a Red Hot Chilli Peppers Can’t Stop című dalához készült videóklipp például az 1997-es egyperceseit kelti életre. Wurm tehát széles körű közönséget szólít meg: mi se féljünk belépni a világába.