A periféria előnyei és hátrányai

Határhelyzetük nemcsak társadalmilag, de ontologikusan is értendő. A szövegek (jelöletlen) narrátorai gyakori perspektívaváltásokkal, jókora kihagyásokkal (ellipszisekkel), a szabad függő beszéd alkalmazásával teszik érzékelhetővé azt, amit maguk a szereplők is átélnek –, miközben nyugvópontokat, stabilnak mondható emlékeket fürkésznek az elomló időben. A kötet címadó szövegében a már említett cigánygyerek számára maga az ismétlődő jelenidejűség, az idő érzékelésének képtelensége válik menedékké. Az elbeszélés megdöbbentő metaforájában Robika számára a hét minden egyes napjára kiosztott Baba szappan jelenti a létezés netovábbját: ujjával beletúr a kibontott szappan húsába, minden áldott nap, az illatos csomagolópapírokat pedig gondosan összerakja.

Bán Zsófia prózájában mindig is fontos szerepet kaptak az észlelés kérdései. Az előző kötetében (Amikor még csak az állatok éltek) a látáson keresztüli világérzékelésnek volt némi „hegemóniája”. Most viszont mintha az észlelés más területei is felnőttek volna a látáshoz, sőt: mintha a szaglás, a tapintás és más testi érzetek vezetnének inkább az identitások valamiféle kiteljesedéséhez. Még akkor is így van ez, ha a kötet legbravúrosabb darabja (Hotel de l’ Univers) éppenséggel egy „kései” Rimbaud-fotóhoz kötődik. Az elbeszélés azonban éppen a képi emlék (fotó) megbízhatatlanságáról szól, miközben egymásra montírozódik benne a költő-zseni és az ő munkásságát kutató nő fiának sorsa (illetve Rimbaud térdfájása és a kutatónő térdsérülése közt nyílik analógia). A kötet figurái többször kerülnek olyan helyzetbe, melyekben a periferikus látásukra, a térbeli észlelésre, a szagló és tapintó érzékelésre vannak utalva (miközben Juhani Pallasmaa finn építész ide kapcsolható teóriája is felsejlik a kötet gondolati hátországaként). Az egyik novellában például a főszereplő békeidőben is használható utcai óvóhelyről ábrándozik, melyet bármikor igénybe vehetnének a járókelők, ahol közvetlen, testi érintkezésbe kerülhetnének a másikkal. A példák sorolhatók lennének.

Mondom, mindez olyan kimunkált prózanyelven, mely egyszerre okoz intellektuális élvezetet és hagy torokszorító élményeket maga után.

Vida Gergely

Bán Zsófia: Lehet lélegezni! Magvető Kiadó, 2018

148 oldal

Értékelés: 9/10