A „paradicsomi kert” művésznőj

Kevés olyan szimpózium adatik meg egy laikus számára, melyen nincsenek számára hosszú percek, figyelme ne lankadna, elméje ne fáradna, vagy gondolatai ne kalandoznának el. A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának sikerült egy ilyet megrendeznie. A témája Lesznai Anna munkássága és élete volt.

A szimpóziumot a múzeum igazgatónője, Jarábik Gabriella nyitotta meg. A meghívott magyarországi és szlovákiai neves előadók érdekfeszítően mutatták be Lesznai Anna eseménydús életét és szétágazó művészetét. A közönség egy hihetetlenül érdekes, színes időutazás részese lehetett a meghívott szakemberek előadásait hallgatva.

Török Petra, Majoros Judit, Szilágyi Judit, Repiszky Tamás, Borgos Anna, B. Kovács István és N. Tóth Anikó beszámolói mozaikként rakták ki a művésznő életének momentumait. Napló-, vers- és meserészletek, életrajzi vonatkozások hangzottak el, eleven betekintést engedve a művész hihetetlenül mozgalmas életébe.

Lesznai Anna 1885-ben látta meg a napvilágot egy jómódú családban, Moscovitz Amália néven, Moscovitz Geyza és Hatvany Deutch Hermina lányaként. A család Kassa melletti körtvélyesi birtokán, meseszép környezetben töltötte ifjúkorát. A gyönyörű kert, mely Lesznai Anna számára a gyönyörök kertje, a béke elzárt szigete, sőt maga a Paradicsom volt, gyakran adott otthont a kor művészeinek, festőknek, költőknek, íróknak. Gazdag társasági élet színtere, sok művészi alkotás, nagy és nemes gondolatok szülőhelye volt. Mindez nagy hatással bírt a fiatal Lesznai Annára. A kastélyban vendégeskedő társaság, a körtvélyesi táj és a természet szépsége, a falu embereinek élete már kora ifjúkorában megihlette.

Kivételes egyéniség, a konvenciókkal mit sem törődő, igazi emancipált nő volt. Mint magáról írta: „…Asszonnyá értem. Okmánynyelven kétszer elváltam, és háromszor mentem férjhez, de nagyjából mindig jól jártam…”

Már 1904-ben, egy évvel első fia születése után különböző mestereknél tanult, művészeti órákat vett. Pár évvel később már versekkel is próbálkozott a Nyugat folyóiratnál. Olyan hírességekkel tartotta a kapcsolatot, mint Kaffka Margit, Ady Endre, Kodály Zoltán, vagy József Attila, és tagja volt például a Nyolcak progresszív művészkörnek is. Járt Párizsban, Berlinben, Bécsben…

Verseket, meséket, naplót írt, népies alapú, ornamentális ipar?művészeti terveket, illusztrációkat készített, könyvborítókat tervezett (például Ady Endre egyik verseskötetéét), kiállításai voltak. Alkotott, szerelemből szerelembe esett, gyerekeket szült, és szeretetet osztott szét a körülötte élőknek. Mindenkivel törődött, mindenkit szeretett, és mindenki szerette. Értette a művészet nyelvét, maga is alkotta azt, miközben nem rugaszkodott el a valóságtól, kapcsolatot tudott tartani az egyszerű emberekkel, hétköznapi dolgokkal is.

1919 után Bécsbe emigrált, majd 1930-ban visszatért. 1939-ben, harmadik férjével az Egyesült Államokba vándorolt. Attól kezdve haláláig szenvedett a honvágytól. Évtizedeken át írta önéletrajzi ihletésű regényét, amely még halála előtt megjelent, Kezdetben volt a kert címmel.

Lesznai Anna 1966-ban halt meg, hamvait, kívánságára, Magyarországra hozták. Kivételes ember volt, akit követendő példaként kellene a fiatal nemzedék elé állítani, akitől nemcsak emberséget lehet tanulni, hanem azt is, hogyan válhatunk önmagunkká, hogyan érhetjük el céljainkat, álmainkat.