A négylábú rejtély

Napjainkban egyre inkább divat a különféle háziállatok tartása. Egyre népesebb az állatbarátok tábora, sokan vagyunk, akik otthonunkat szívesen megosztjuk kedvenceinkkel. A népszerűségi lista élén manapság leginkább a kutyák, de főleg a macskák állnak.

Bevallom, pillanatnyilag éppen nincsen cicám, mégis kedvenc háziállatom. Talán öntörvényűsége tetszik a legjobban, vagyis mindig azt csinálja, ami éppen neki tetszik, ellentétben például a kutyával, nem lehet idomítani.

A macska az ember egyik legrégibb háziállata, valójában nem is háziállat, csak az ember közelében élő, az emberhez szokott vadállat. Mintegy tizenkétmillió éves (szemben a Homo sapiens mintegy 40 000 évével) és valóban sok-sok ezer éve él az ember társaságában. A macskarajongók tábora (amely többnyire élesen elkülönül a kutyabarátokétól) valóban imádattal fordul kedvencéhez, és még áldozatoktól sem riad vissza, ha macskája jólétéről van szó.

Ejtsünk néhány szót a macska egyéb tulajdonságairól. Olyan mondás is létezik, mely szerint a macskáknak hét életük van. Valóban akadt olyan állat, mely túlélt egy leesést az ötödik emeletről. A macska ugyanis esés közben ügyesen egyensúlyoz, farkával kormányozva egyensúlyba hozza magát, hogy aztán a lábait kinyújtva, hátát felgörbítve, rugalmasan érjen földet.

Ejtsünk néhány szót a macskák egyéb testi tulajdonságairól. A látásáról például. A macska, ellentétben a közhiedelemmel, teljes sötétségben éppen úgy nem lát, mint az ember. Viszont rendkívül érzékeny bajuszszőrei ilyenkor is segítik a tájékozódásban, és a szabadban csak egyhatodnyi fényre van szüksége a látáshoz, mint az embernek. Azonkívül a macska látótere 285 fokos, azaz majdnem körben lát (az emberé csupán 210 fokos).

A macskának rengeteg fajtája van, érdekességként van például ún. pucér macska (ez egy kitenyésztett fajta), a Sphynx. Az Egyesült Államok déli államaiban tartják (az európai időjárást nem viselné el), és amilyen csúnya, olyan drága, mintegy 600 dollár egy példány.

Visszatérve lényére, a macska nem az ember társa, pláne nem szolgája, hanem az ősi hamisítatlan vad természet. Gondoskodjunk róla hát kellően, hogy gyönyörködhessünk benne és csodálhassuk titokzatos szabad lényét.