A magyar–cseh nagyszótárról I.

A Gramma Nyelvi Iroda közönségszolgálatát nemegyszer szólították meg azzal kapcsolatban, vajon létezik-e olyan magyar–szlovák és/vagy szlovák–magyar szótár, amely az általános szóanyag mellett tartalmazza az egyes tudományágak alapvető szakkifejezéseit, illetve van-e olyan műszaki, jogi, közgazdasági stb. jellegű kétnyelvű szakszótár, amely összefoglalja az egyes szakágak terminológiáját. Sajnos a jelenleg kapható vagy fellelhető szlovák–magyar/magyar–szlovák szótárak közül egyik sem elégíti ki a fenti igényeket (kivételként talán néhány iskolai szótárat említhetnénk, ezek azonban rendszerint csupán a tankönyvekben előforduló terminusokat tartalmazzák), ezért az érdeklődőknek azt szoktuk tanácsolni, próbálják meg közvetett módon, azaz magyar–cseh szótárak segítségével megoldani a fordítást.

A 2003-ban megjelent magyar–cseh nagyszótár (Ladislav Hradský a kol.: Maďarsko-český slovník I., II. Academia: Praha) iránt a kiadó és a csehországi könyvkereskedők szerint szlovák részről is nagy volt az érdeklődés. A gyűjtemény valójában a Magyar Tudományos Akadémia és a Csehszlovák Tudományos Akadémia közötti egyezmény alapján 1989-ben megjelent magyar–cseh szótár (Ladislav Hradský: Magyar–cseh nagyszótár I., II. Aca?demia–Akadémiai Kiadó: Praha–Budapest) megújított kiadása, mely a köznyelvi szókészlet minél szélesebb körű feldolgozását, annak az egyes tudományágak szakkifejezéseivel, valamint a műszaki, jogi, kereskedelmi, közgazdasági, katonai stb. terminológiával való kibővítését tűzte ki fő célként. A szótár mintegy 85 ezer címszót tartalmaz. A forrásnyelvi szóanyag kiválasztásának alapjául a Magyar értelmező kéziszótár és A magyar nyelv értelmező szótára szolgált, amely a felhasznált irodalom jegyzékében felsorolt két- vagy többnyelvű szakszótárak és szójegyzékek (magyar–cseh és cseh–magyar, valamint magyar és egyéb, cseh és egyéb nyelvű) terminológiájának bedolgozásával tovább bővült. Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy a szószedetben helyet kaptak olyan régebbi szavak és kifejezések is, amelyek a szerkesztők szerint a magyar irodalom ma is olvasott klasszikusainak megértéséhez szükségesek, pl.: alkusz – dohodce, dohadzovač, senzál, makléř (I./32. o.), fertő – 1. kaliště, bahniště, močál, blata; 2. (přen.) bahno v hříchu (I./555. o.).

Az igei címszókat a magyar lexikográfiai gyakorlatnak megfelelően, azaz kijelentő mód, jelen idő, egyes szám, 3. személyben jegyzi a szótár, míg a cseh ekvivalenseket a szláv szótárírói hagyományokat követve infinitívuszi alakban adja meg, s párhuzamosan közli mind a folyamatos, mind a befejezett szemléletű formákat, pl.: beházasodik – přiženit se (I./135. o.), eltagad – zapřít/zapírat, zatajit/zatajovat, zamlčet/zamlčovat (I./406. o.), miközben minden esetben feltünteti az igei címszó nyelvtani apparátusát (mód, idő, szám, személy, ragozási forma) is. A főnévi címszókban a tárgyeset, a többes számú alanyeset, illetve az egyes szám 3. személyű birtokos eset nyelvtani alakját is közli a szótár, a földrajzi nevek esetében pedig az alanyeseten kívül a hol? kérdésre válaszoló alakot adja meg. A névszókhoz kapcsolódó határozóragok címszóként nem szerepelnek a szóanyagban, ezeket a cseh megfelelőkkel együtt a Nyelvtani függelékben tüntetik fel a szerkesztők (l. XXIX–XXX.). A címszók írott és ejtett alakjai közti – a cseh felhasználó számára nem egyértelmű – eltéréseket zárójelben, cseh átírással hozza a szótár, pl.: nyílásszélesség ?-ášsé-? – světlá šířka (II./252. o.).

www.gramma.sk