A lét mint kaktuszkert

Az idei budapesti nemzetközi könyvfesztivál díszvendége a világhírű francia író, Michel Houellebecq volt. Ebből az alkalomból jelent meg Tótfalusi Ágnes fordításában a Lanzarote című, nagyobb, könyvnyi terjedelművé duzzasztott elbeszélés, mely az író szellemi fegyvertárának és magabiztos arányérzékének tökéletes dokumentuma: mindent tartalmaz sűrítve, ami Houellebecq írásművészetét jellemzi. Az érzékelés elfogulatlan, olykor a nyersesség döbbenetében villódzó tisztaságát, az őszinteség totális szimulációját, az elértéktelenedett értelmiségi lét riasztó ürességének anatómiáját, a szexualitás (sőt: pornográfia) és a transzcendencia irányába való menekülés véresen komoly szerveződésű nyelvi mintázatait. Az elbeszélés egy nyaralás története: a „kötelező” nyaralás létszimbólummá válik, akárcsak annak helyszíne is, a Kanári-szigetek pénztelenebbek számára belakható része, a sivatagos, sziklás, strandos, sivár táj. Houellebecq humorát mutatja, ahogy a kietlen tájat például a francia hermetikus költőket parodizáló modorban is elénk tárja. Guillevic szerinte így foglalná versbe: „Kavics. / Kis kavicsom, / Lélegzel.”

A szöveg lényegében a kiszabott idő eltöltésének provokációját kínálja fel: a nyaralás alatt véletlenszerűen egymáshoz sodródó emberi egzisztenciák már a kitörési kísérletekről is lemondtak, létértelmezésük a lehetséges, nem túl lázasan megélt rituálék pánik- és rutinszerű lebonyolításában ölt testet. A főhős egy leszbikus párral bonyolódik barátságba, sőt szinte pornográf viszonyba, valójában azonban egy Rudi nevű belga férfi sorsa izgatja, akit Houellebecq a sötét dolgok titkos aurájával vesz körül. Az eltölthető időnek tulajdonítható értelem vagy a mechanikusan elgondolt létidő kiiktatása kerül itt konfliktusba: Rudi látszatra a raelianus szektában talál magára, ám egyszersmind az idő érzékelésével együtt elemi erkölcsi érzéke is megszűnik.

A belsővé tett létélményt a sziget kaktuszkertje modellezi számunkra: a szerző a kaktuszban a „növényi élet lealjasodását” látja, a különféle pajzán alakú összenövések és kaktuszalakzatok pedig a tájba írt regény eleven betűivé lesznek. Houellebecq stílusa magával ragadóan közvetlen, szinte áttetszően tiszta, humora és látásmódja szívesen kikezdi a konvenciót ugyanúgy, ahogy a konvenció elleni lázadás heroizmusát is: és pontosan ebben áll stílusának nagysága.

(Michel Houellebecq: Lanzarote. Magvető, Budapest, 2013.)

Értékelés: llllllllll