A lélek öröme használati cikk

Kulcsár Ferenc és Hodossy Gyula a találkozó előtt LévánA szerző felvételeMindketten a Lilium Aurum Könyvkiadót képviselik, Hodossy alapító igazgatója, Kulcsár pedig szerkesztő-kiadóvezetője az intézménynek. Hajtman az életrajzi adatok ismertetésénél Kulcsár esetében a díjak, Hodossy esetében pedig „a sok küldetéssel járó szerep” fölsorolásánál jutott nehezen a lista végére.

Kulcsár Ferenc legújabb versgyűjteményéről a Bálám szamara című kötetről mesélt először. „A Bálám szamara bibliai fogalom. Moáb királya elküldi Bálámot Izraelt gyalázni – az én felfogásom szerint: elküldi a sötétséget a világosság ellen, elküldi a halált az életet támadni. Egy szurdokban a szamár szeme meglátja a kivont pallosú Úr angyalát, látja a láthatatlant. Bálám nem érti, a szamár miért nem hajlandó továbbmenni, a próféta csak a láthatót látja. A költőnek az lenne a dolga, hogy a látható mellett a láthatatlanról is írjon. Megérzéseivel, megtapasztalásaival a spirituális, nem látható világot is közvetíteni: ez a küldetése” – fejtegette Kulcsár Ferenc, s hozzátette – „Arra az örök kérdésre, hogy mi keresnivalója van az embernek a világban, az én válaszom: hogy a világ pereméről annak szívébe, a hűtlenségből a hűségbe, a szeretetlenségből a szeretetbe jusson”.

A költő lírai önéletrajznak nevezte az R. C. versciklust, harmincéves munkásságának esszenciáját, szintézisét látja ezekben a versekben. „Azt szokták mondani a vers első sorát Isten írja, s csak folytatni kell. Eszembe jutott ez a szereplő, R. C., a költő, illetve Bálám szamara, vagyis én – mindegy hogyan nevezzük –, s már csak a többit kellett megírni” – árulta el Kulcsár. Felolvasta még a dunaszerdahelyi kötetbemutató hatására fogant versét is, amely arról tudósít, hogy a költő egyedül maradt az értékelés után, és álmában, mint Jákób, „a megölhetetlen és kiolthatatlan élettel tusakodott”. Magával Istennel birkózott Jákób, s legyőzi az „ismeretlen éjszakai férfiút”, majd a legyőzöttet kéri, hogy áldja meg. A költő kegyelmi állapotra vágyik, és kristályosabb szerkezetben akarja látni az eseményeket. Kulcsár Ferenc Pilinszkyvel ért egyet, hogy „megérdemli a boldog halált minden ember, aki éjszaka az íróasztal fölé hajol”. „Az ember ilyen csodalény, talán mindenki megpróbál legalább egyszer írni, s nem is baj, ha nem sikerül, az a fő, hogy valahol megtalálja a helyét” – összegezte Kulcsár az addig elhangzottakat.

Hodossy Gyula elmondta, a lélek nagy öröme írásról beszélni, bár erre egyre kevesebb igény van. Nagyváradi költőbarátjának, Barabás Zoltánnak a verseskönyvével együtt jelent meg legutóbbi, Fátyla jókedvemnek című verskötete. Hodossy szerint azért lehet ikerkönyv ez a két versgyűjtemény, mert az „öt-hatszáz kilométeres távolság ellenére ugyanazok a történetek foglalkoztatnak bennünket, működik tehát egyfajta együttgondolkodás. Ez utóbbi fogalom egyébként annak idején az Iródia programjának központi elemévé vált, mert úgy véltük, aki értelmiségnek tartja magát, együttgondolkodásra kell törekednie, ha nincs szellemi összhang, nem lehet utat mutatni, s ha nincs út, a közember máshol keres eligazítást”.

Hodossy szerint az irodalom ugyanolyan használati cikk, mint az asztal vagy a pohár, csak hát, sajnos, egyre kevésbé tudjuk, mire jó. El kell hinni, hogy az irodalom is segít egy problémát megoldani, túlélni. „Pohár nélkül is lehet szomjat oltani, de a párom esetleg azt mondja, bunkó állat vagyok. Néha a versben elmondottakat is el lehet mondani másképpen, de milyen jó, hogy versben is. Használni kell a művészetet. A legtöbb gyereknek ma már nincs mesemondó nagymamája, nem tapasztalják meg a szöveg hatását. Egy településhez hozzátartozik a könyvtár, a képviselő megszavazza az anyagiakat, de az életben nem megy el oda, mások is csak kevesen és ritkán. És majdnem minden családban vannak könyvek, de nem olvassák őket. Legyen személyes igényem élni a művészettel, ne csak azért legyen művészet, könyv, mert illik, mert szokás. Ne könyvespolc-tulajdonosok, hanem olvasók vegyék a könyveket” – vélekedett Hodossy.

Mivel Hodossy Gyula állhatatosan provokált egy diákot, végül megtudta tőle, hogy egyik versében „összevissza gondolatok vannak”. A költő megörült a véleménynek, hiszen ő a bennünk és környezetünkben lévő káoszt akarta visszaadni, azt hogy minden bonyolultabb, mint amilyennek tűnik, hogy egy három másodperces villanást is teljesen másképp írna le minden szemtanú.

Kulcsár Ferencet egy kérdező a gyerekvers születéséről faggatta. Kulcsárt főleg két cseperedő gyerekének „beszédben fürdése” inspirálta, mert ahogy a gyerek rácsodálkozik a világra, naponta gyarapodik. „Gyerekverset írni végül is krónikaírás, én csak lemásolom, mi történik” – állapította meg a költő. Egy másik kérdés kapcsán úgy fogalmazott, hogy a legjobb mű mindig az, amely még nem íródott meg. „Az ember valójában egész életében egyetlen művet ír. Új mű csak azért születik, mert az alkotó elégedetlen az előzővel” – mondta Kulcsár.