A legszebb arcát mutatta

A nívódíjas tornaljai Kincskeresők Színjátszó CsoportKiss Gábor felvételeVáltoztattak az elmúlt évek-évtizedek gyakorlatán, és a fesztivál időtartamát lerövidítették öt napról három és félre. Ezáltal sokkal összefogottabb, mégis zökkenőmentesebb rendezvényt sikerült létrehozniuk. A megszokott egy helyszín helyett a verseny párhuzamosan, két helyszínen zajlott, a bábosok ugyanis átkerültek a mű?vészeti alapiskola nagytermébe. A helyszínt persze szokni kell még, az első napon komoly technikai gondok is felmerültek, s a terem alkalmatlannak bizonyult a galántaiak fekete színházának bemutatására is. Nem szól az új helyszín mellett az sem, hogy a város másik végén található, így az átjárás sem volt túl egyszerű. A sajtónak viszont az okozott gondot, hogy döntenie kellett, melyik előadást is nézze meg, így e sorok szerzője egyik nap a báb-, másik nap a klasszikus színjátszó mezőny mellett döntött.

Ötvenöt csoport nevezett be ebben az évben a versenybe, ebből 21 előadás jutott el Dunaszerdahelyre. Ahogy a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen, itt is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a regionális válogatók. Királyhelmecen Latorca Menti Tavasz néven futott a válogató, de a többi helyen is átalakulóban vannak a válogató fesztiválok. Ezeken a válogatókon voltak állandó zsűritagok, így átlátván az egész mezőny színvonalát, utólag is tudtak még csoportot meghívni. Az egyre rendszeresebb szakmai tanfolyamoknak köszönhetően a keleti végeken is elkezdtek bábozni, s idén már Kisgéresből is jutott el csoport a DMT-re, sőt a Dusza István-díjat is egy bodrogszerdahelyi bábozó csapat kapta. Ezeknek a tanfolyamoknak is köszönhetően emelkedett a verseny szakmai színvonala, s nagyon egyenletes színvonalat tapasztalhattunk, talán csak a népi szerkesztett játékot előadó csoportok teljesítettek átlag alatt.

Itt jegyezném meg, hogy nemrég Gömördétérben egy Mátyás király életét feldolgozó gyerekfesztiválon jártam, ahol veszélyeztetett kisiskolák tanulói mutatkoztak be dramatikus játékokkal. Jó lenne, ha ez a mozgalom és a szervezők egymásra találnának. Tóth Miklósnak, a színjátszók zsű?rielnökének véleménye szerint ez a mezőny az anyaországban is helytállna, s amit a legfontosabbnak tartott, a pedagógusok nagyon figyeltek arra, hogy izgalmas és megfelelő feladatot adjanak a gyerekeknek, mindenkinek egyformán érdemes legyen ott lenni, s ne teljesítésnek éljék meg az előadásban való részvételt, hanem játéknak.

A pedagógusokról külön is szólni kell, hiszen ebben a mozgalomban sokszorosan nem igaz az egy fecske nem csinál nyarat mondás. Ahol akad egy-egy fanatikus pedagógus, aki szabadidejében is tud és akar foglalkozni a gyerekekkel, ott vannak eredmények is. Vannak olyan pedagógusok, akik évtizedek óta minden évben feltűnnek a DMT-n, de idén szép számmal akadtak vadonatúj csoportok is, ami nagyon jó jel. Akadt olyan pedagógus is, a harkácsi Vezérné Gonda Klára, akinek idén már a lánya, Zsófia is csoportot hozott, s ha már jött, akkor a nívódíjat is elvitte. Nem feledkeztek el a szervezők azokról sem, akiknek a munkája nélkül ez a mozgalom ma talán nem létezne. Az életműdíjat a légi Vígh Katicának ítélték oda, aki már akkor gyerekek generációit nevelte a bábozás szeretetére, amikor a DMT még nem is létezett. A bábjátszók mezőnye Badin Ádám rendező, zsűrielnök szerint is messze felülmúlta a sokéves átlagot, s egészen különleges dolgokat is láthattunk. A mezőny a bábjátszás nagyon változatos formáit mutatta be, a hagyományos paravános, kesztyűs bábjátszástól a kísérletező fekete színházig. Badin az egyetlen komoly hiányosságként a dramaturgiai munka kezdetlegességeit emelte ki, amely szerinte a szakmai képzések során nem kap kellő nyomatékot. Idén mintha a szövegválasztás is sokkal változatosabb lett volna, s a klasszikus történetek mellett megannyi új szöveg is napvilágra került. Több klasszikus mese modern átiratban, a mai gyerekek szemüvegén át került bemutatásra (Az erdei varázsló, Lúdas Matyi), a dunaszerdahelyi Fókusz előadása pedig a tizenévesek legaktuálisabb problémáit vette górcső alá. Ismét komoly vitákat vetett fel az ún. népi szerkesztett játék mint műfaj. Két előadást hoztak el a szervezők Dunaszerdahelyre, de egyik sem győzött meg a műfaj létjogosultságáról. Mármint a DMT-n. Megjelent viszont egy új műfaj is az egyik vendégelőadó jóvoltából. A szervezők évek óta nagyon jó kapcsolatot ápolnak a hasonló vágsellyei szlovák rendezvénnyel, s idén egy színpadi miniatűrt hoztak el. Tibor Babarcai egy csellós (Dalibor Hevesi) közreműködésével eljátszotta Piroska és a farkas történetét. Az előadás akkora sikert aratott, hogy meg kellett ismételni. A műfaj bevezetése lehetőséget adna egy-egy tehetségesebb gyereknek arra, hogy akár egyedül is megmutassa, mit tud. Többször leírtam már, hogy érdemes lenne bevonni azokat az írókat is a fesztivál munkájába, akik gyerekeknek is írnak, s akár egy pályázat vagy díj keretében lehetőséget adni nekik a bemutatkozásra.

Idén is számtalan kísérőrendezvényen vehettek részt mind a fesztivál versenyző csoportjai, mind az érdeklődő környékbeliek. Az előadásokat zsúfolt házak előtt tartották, a Mesevárosban délutánonként játszani, okosodni és „csupán” beszélgetni is lehetett, de nagy sikert aratott az Itt járt Mátyás király című képző?művészeti verseny is, amelyre 548 alkotás érkezett. Ahogy minden fesztiválon, itt is a résztvevők elszállásolása jelentette a legnagyobb gondot, de azok, akik azért jöttek, hogy négy napig egy csodás együttlétnek az alkotó részesei legyenek, azokat legkevésbé a rozoga ágy vagy a zuhanyozó minősége érdekelte.

A díjakat átadták, a csoportok hazatértek, de a szervezők már meghirdették a nyári szakmai képzéseket. A XXXIII. Duna Menti Tavasz a legszebb arcát mutatta, s felejthetetlen élményekkel vértezte fel azokat, akik időt és fáradságot nem kímélve felkészítették a gyerekeket, s elhozták őket Dunaszerdahelyre. A szervezők pedig feladták a leckét önmaguknak, hiszen nagyon magasra tették a lécet. Nagyon komoly „játék” lesz azt jövőre is átugrani.