A körben lebegő csillagokról

A gyermeklélek csodálatos világából, ahol a varázspálca csak kéznyújtásnyira van, a jó tündér repíti majd a kívánságokat Télapó jégvára felé. Még messze a karácsony, de a kilószámra szétszórt reklámprospektusok megteszik hatásukat.

Kuszamírással egymás után születnek a levelek egy kisfiú vágyálmaival. Focilabdát szeretnék, meg szánkót, görkorcsolyát, s még sorolhatnám. Már a harmadik boríték is leragasztva. Hiába magyarázza anyuka, hogy a Télapó mindenkinek csak egyetlen kívánságát teljesítheti, a kisfiú hajthatatlan. A tanító néni is azt mesélte, csak meg kell írni, s megkapják. És ő jó is, csak apuka egyre idegesebb, anyuka szomorúbb. A kisfiú nem sejt semmit az anyagilag teljesen kizsigerelt kisemberek kegyetlen világáról. A hármukra megítélt 5400 korona segélyről. Hallja éjjel a tompa hangváltást, anya szipogását, a fel-alá járkálást.

Apuka csomagol, messzire, nagyon messzire utazik, hogy pénzt keressen. Múlnak a napok, a hetek apa nélkül. Nem bohóckodnak, nem dűlnek a nevetéstől. Apa széke üresen árválkodik, s este egymás elől is titkolva simogatják apa párnáját. A kisfiú végre elalszik. Anya lábujjhegyen kimegy a konyhába. Meglepetten látja, hogy az ablakból eltűntek a levelek, helyükön egy összehajtogatott cédula maradt. Anya szétbontja. Rajta egyetlen kívánság: Apukát – az apukámat akarom!

Érezte, nem csak a teste, a lelke is didereg.