A kocka el van vetve

A budapesti MU Színházban látható előadás sztorija ugyanaz bizonyos ideig: az életunt, elégedetlen, saját megélése szerint szürke családi életet élő pszichiáter elkezdi megélni a gondolatait. Fantáziavilága odáig fajul, hogy szó szerint egy kockára teszi fel az életét. Felszámolja saját személyiségét, vagyis összetett személyiségét feladva a kocka irányítására bízza magát. A kocka lapjain lévő számokhoz kívánságait kapcsolja. Ahol a kocka megáll, az lesz a teendője. Vagyis a kocka akaratát követvén – nem pedig véletlenszerű döntés alapján – érvényesül az egyén akarata. Ez egy játék, egészen addig, míg mi uraljuk az akaratunkat, vagyis a társadalom szabályait elfogadó egyénként vetjük a kockát. Mihelyst azonban függővé válik, az egyén ugyan felszabadul, a társadalom viszont kitaszítja. Innentől a játék a pokol és az aberrált fantáziavilág anarchikus szabályain alapszik.

Az alaptörténet tehát ugyanaz, innentől viszont különválik a könyv és a színházi változat. A könyvben Crockfort tovább viszi és több szintre emeli a kockavetés áldozatainak függőségét, tehát nemcsak vertikálisan, horizontálisan is szélesíti a kockavető-elméletet.

Mi a nézőtéren a főhős, Luke Rhinehart megváltozott lelki világának különböző aspektusait vizsgálhattuk meg: ahogyan a kocka beépült az agyába, leépítve azt, átvéve felette az uralmat. A történet keretbe van zárva: az elején és a végén a főhőst pszichiáter-bizottság előtt látjuk.

Miért is nyúl valaki a kockavetéshez? A válasz a darab alapján: mert muszáj. Ha nincs kiút; ha megfeneklett az életed; ha azt érzed, a munkád semmit sem ér; ha azt érzed, semmit sem érsz; ha azt érzed, a gyerekeid senkinek tartanak; ha azt érzed, a feleséged ugyan odaadó, viszont untat; ha azt érzed a munkatársaid okoskodnak a semmiről… Ezek a tények. Itt lép be a fantázia: ha megfeneklett az életed, vigyél bele színt; ha a gyerekeid senkinek tartanak, , levághatod a fejüket; a munkatársad feleségét megerőszakolhatod; a titkárnődet kidobhatod vagy akár szerelmet is vallhatsz neki… A fantázia világa olyan szabályok szerint épül fel, ahol a szabad akarat érvényesül. Határait a mi agyunk szabja - vagyis határtalan. Addig nincs is gond, míg a fantáziánk gondolati szinten megreked, vagy megvalósítása nem ütközik az egyén által is elismert társadalmi konvenciókba. Luke életében viszont a fantázia életre kel, és másokat is „megfertőz” a pszichiátrián.

A fantázia megtestesítése érdekében Bodó Viktor filmes elemekhez nyúlt. Talán ebben a megközelítésben rejlik a színház jövője is. Viszont ilyen jellegű kísérleteket is csak egy alternatív társulat, mint a Szputnyik Hajózási Társaság mer bevállalni. A nemrég alakult Szputnyik, más néven Modern Színház- és Viselkedéskutató Intézet, Labor elismert és tapasztalt színészek mellett fiatalokkal is dolgozik, hogy szakmájuk alapvető kérdéseit átgondolvá magas szinten kísérletezzenek a színházi kifejezés új formáival. A társaságból az összeszokottság mellett az egymásra figyelés, a kölcsönös tisztelet és a játék szeretete sugárzik. Élő zenei kíséret támasztja meg a musicalszerű dalbetéteket. A sűrű szituációs komikumokat zene és komoly részek által lassítják, de még így is sok a hatás. Érződik, hogy sok frappáns poén a próbák során született. Meg az is, hogy a rendező és a színészek kooperációjából válogatásra kerültek, Jobb lett volna, ha többet időznek néhány jelenetben bizonyos ötletnél. Ami a színészek és a rendező általi belső poénszerkezet alapján egyből vicces, – mint ahogy a mellettem doboló Bodó Viktor reakciójából többször kiderült, – az a szűz szemű néző agyáig még el sem jut, mikor már a következőt kell befogadnia.

Az előadásban díszlet nincs, néhány szék és pár kellék, kávéspohár, borítékok, puska, szekerce, torta, kivételével. A jelmezek élethűek, minimálisak. A hangsúly a színészek játékán van, főként a főszereplő Fábián Gáborén, aki végig a színen van. A többiek: Gazsó György, Gyabronka József, Hay Anna, Jankovics Péter, Lajkó Bence, Molnár Gusztáv, Réti Anna, Pető Kata, Székely Rozi, Terhes Sándor Téby Zita, Tóth Simon Ferenc és mások – egy-egy főbb szerepük mellett rengeteg mellékszerepben is feltűnnek.

Miért érdemes megnézni az előadást? Akkor, ha meg szeretnénk tudni, létezik-e még tabu akár társadalmi akár magán szinten. Betekintést nyerhet Luke tudatvilágának működésébe, és megtudhatjuk, van-e határ. Mindezt mai nyelven tálalva, nem megborzongva a trágár beszédtől, a gyermeteg, infantilis világtól, vagyis a körülöttünk létező valóságtól. A szembesülés nem naturalista tükörbe nézéssel, inkább az önmagunkon való nevetés erejével történik meg.
Tarr Csilla