Webber visszadorombolta a Macskákat a Nová Scéna színpadára

Ez a musical nagyot ment a londoni West Enden, de talán ennél is fontosabb, hogy a New York-i Broadway történetének leghosszabb ideig futó darabja volt, mindaddig, amíg Webber egy másik musicalje, Az operaház fantomja meg nem előzte. A világrekordot azonban mindmáig a budapesti Madách Színház előadása tartja, amely Szirtes Tamás rendezésében és Seregi László koreográfiájával lassan 42 éve fut, és idén januárban 1600. alkalommal játszották. T. S. Eliot verseit Romhányi József fordította magyarra, az ő nyelvi leleményei is hozzájárultak a darab magyarországi sikeréhez.

Nem irígylem az egyébként szintén kiváló Ján Štrassert sem, akinek nevéhez a szlovák pop-rock szcéna legemlékezetesebb dalszövegei fűződnek. Most inkább nem elemezném a nehézségeket, ehelyett egy nyelvektől független Romhányi-bravúrt említenék, amit simán átvehettek volna a szlovákok: Elvis Trént, a gyorsvonat macskáját. Neki olyannyira beszélő nevet sikerült adni, hogy nincs is mit hozzáfűznöm – az angol train (vonat) és Elvis Presley keresztnevének magyar „jelentése“ magáért beszél. 

A Nová Scénát egyébként felkészületlenül érte a Londonból érkező kedves ösztönzés. A jelmezek nagy részét nem is őrizték meg – márpedig a Macskákban a jelmez és a smink fontosabb, mint bármely más musicalben.

 Megtartott koncepció

Anno egy ostravai rendező, Gabriela Petráková állította színpadra a pozsonyi előadást, az ő koncepcióját kilencven százalékban megtartották, de így is volt mit gyakorolniuk. Az új énekesek és táncosok ugyanis eleve ismeretlen terepre lépnek, az ő képességeikhez kellett alakítani a koreográfiát. Ez azért is bonyolult feladat, mert 

a Macskák fizikailag rendkívül megterhelő előadás valamennyi szereplő számára. Az énekesek is részt vesznek a táncjelenetekben, amihez bizony hozzá kell edződniük, ráadásul műfajilag széles skálán kell mozogniuk, a steptánctól a street dance-en át egészen a jazzes betétekig. 

Mindezt Ladislav Cmorej koreográfustól tudtuk meg a beharangozó sajtótájékoztatón, aki szerint a macskajelmezek miatt azt volt a legnehezebb megállapítani a „korabeli”, 2016-os videófelvételről, hogy melyik táncos mikor hol volt. A legidősebb szereplőt ezúttal is Karol Čálik alakítja, aki március végén lesz 80 éves, és aki nem kevesebbet állít, mint hogy a színházi kandúr életútja egy kicsit saját életútjára emlékezteti őt. „Az elmúlt hetekben sokan kérdezték tőlem, hogy születésnapi ajándéknak tekintem-e ezt a felkérést. Nos, tulajdonképpen igen. Olyan szülinapi ajándék ez, amit magamnak kell becsomagolnom és színes szalaggal díszítenem”. 

A Macskák betétdalai közül egyébként nem véletlenül került ki csupán egyetlen világsláger, a Memory (Emlék), amelyet legtöbben Barbra Streisand előadásában ismernek. Ez a musical ugyanis zeneileg rendkívül változatos – komoly kihívás elé állítva a színházi zenekarokat. Sok stílust vonultat fel a szvingtől a popzenén és rockon át egészen a jazz-futamokig, de komolyzenei igényű hangszerelések is vannak benne. Ľubomír Dolný, a Nová Scéna fiatal, ám sokat tapasztalt karmestere egyenesen „a ritmusváltások világbajnokának” nevezte a Macskákat, ahol a közönség folyamatosan kapkodja a fejét, és a zenekar tagjai sem unatkoznak, sőt, egy pillanatra sem lazíthatnak. 

Száz szónak is egy a vége: kíváncsian várjuk a bemutatót, és hamarosan beszámolunk a látottakról.