A keményfa után a még keményebb kő

Ferencz György munka közbenA szerző felvételeA kopjafafaragóként számontartott Ferencz György neve ismerősen cseng a honi tájakon és a határokon túl is. Ma Nagykaposon él és alkot a leleszi származású szobrászművész.

Húsz év fafaragás után a tölgy és a dió kemény fája már túl puhának bizonyult számára. Három évi vívódás után Ferencz György úgy érezte, anyagot kell váltania, amely új kihívást jelenthet számára. „Korábban azt hittem, a fafaragáshoz egy élet is kevés, de miután megérett bennem a gondolat, úgy döntöttem, megpróbálkozom a kővel. Minél nagyobb fizikai erőt igényel a mű megalkotása, annál jobban megnyugszom, s azzal a tudattal fejezem be a munkát, hogy az anyagot »térdre és engedelmességre kényszerítettem«, azaz úgy formáltam, ahogy akartam, ugyanakkor tiszteletben tartottam az eredeti formáját. Amikor az anyag és szelleme szinkronban van, az maga a tökély. A miniatűr figurák után hirtelen kellett nagy méretre váltanom. Felkerestek ugyanis a nagytárkányiak, vállalnám-e egy több mint kétméteres kődombormű megalkotását. Természetesen igent mondtam, ám abban a pillanatban fel sem fogtam, hogy ez szó szerint kőkemény munka lesz. A kő megmunkálásával csínján kell bánni, nem lehet »csak úgy nekimenni«, mint a fának. Itt egy rosszul lepattanó darab helyét szinte lehetetlen kiigazítani, helyrehozni, utólag korrigálni. Apránként kell leválasztani minden piciny vésőhegynyi szilánkot. Együtt kell lélegezni, élni a formálandó kővel, érezni kell minden belső rezdülését egy-egy kalapácscsapáskor.

A Dobó István-mellszobor Nagykaposon Elmentem a ladmói kőbányába, ahol különböző fajtájú, méretű és formájú köveket találtam, s azokon kezdtem a kőfaragást, minden előtanulmány nélkül. A magam erejéből akartam megismerni, megízlelni, a közelébe férkőzni az addig számomra »ismeretlen« anyagnak, hogy tapasztalat révén jussak el a kő szívéig. Kibővítettem szerszámkészletemet, ugyanis a kő más eszközöket igényel mint a fa. Új vésők, gyémánt csiszolókorongok, légkalapács vette át az egyszerű vésők szerepét. Mivel régóta faragok, éreztem magamban annyi szellemi és fizikai energiát, hogy autodidakta módon is hozzákezdjek a tizennyolc mázsás andezit szikladarab megmunkálásához. Amikor az udvarunkon letették a földre, majdnem egy hétig jártam körülötte, hogy melyik oldalról is kezdjek neki. Végül döntenem kellett, mivel mind a megrendelő, mind pedig az idő sürgetett.”

A tervezés és az előmunkálatok után napról napra fokozatosan nyerte el végső formáját, végül másfél hónap kemény munka után elkészült a dombormű.

Ezt megelőzően Ferencz György egyik szobrásztársával formába öntötte a kaposi Dobó István téren álló Dobó István-mellszobrot, mely öntött műkőből készült a dobóruszkai római katolikus templomban található Dobó-portré alapján. Az igazi szobrászmunkának azonban a nyerskőből megformált alkotást tartja, melyben benne van az alkotó lelke, személyisége.

„Az idén, fél év után, ma jutottam először fához. Épp egy táblaképet faragok a kezdet és a vég motívumával, amely magánrendelésre készül. Ezen kívül egy »fejfakövet« készítek, amelyben találkozik a két ősi anyag, a kő és a fa.

Ferencz György elmondta: bár a megrendelt alkotásoknál elsősorban a megrendelő kívánsága a mérvadó, az alkotó bizonyos mértékig akaratlanul is önmagát fejezi ki általuk.