<p>Esterházy Péter új könyve nem egyszerű történet, és nem is száz oldal, ahogy a cím ígéri.</p><p>„Nem lesz itten se nemes kebel, se tőr, maszatos zsarolás lesz, savanyú izzadás, megalázás és megalázkodás” – összegzi Schweidenfeldt, a regény egyik főszereplője a történés lélektani-retorikai irányulásait. A Gedőcs várában élő Nyáry Pál, nem sokkal Buda visszavívása előtt Pozsonyba tart barokk hintóján, hogy Magyarország jövője érdekében konspiráljon, ám a titkosrendőrség megfigyeli…</p>
A kardozós változat
Esterházy Péter új könyve nem egyszerű történet, és nem is száz oldal, ahogy a cím ígéri.
„Nem lesz itten se nemes kebel, se tőr, maszatos zsarolás lesz, savanyú izzadás, megalázás és megalázkodás” – összegzi Schweidenfeldt, a regény egyik főszereplője a történés lélektani-retorikai irányulásait. A Gedőcs várában élő Nyáry Pál, nem sokkal Buda visszavívása előtt Pozsonyba tart barokk hintóján, hogy Magyarország jövője érdekében konspiráljon, ám a titkosrendőrség megfigyeli. Nyáry szándékait kipuhatolandó az osztrák titkosszolgálat zsarolással szervezi be Bárány Mihályt, aki a konstantinápolyi se török, se magyar Kara Zsigmondba szerelmes. A másság, a kitaszítottság, akárcsak a dolgok kipuhatolhatatlansága a hatalmi gépezet mechanikus őrlőmunkájában természetes módon tűnik el, akár egy falu lemészárolt lakossága. Pázmándi Zsófia, Schweidenfeldt egykori asszonya aztán váratlanul végez Nyáryval, de az öngerjesztő hatalmi játszadozás ezt a helyzetet is képes megnyugtatóan elsimítani.
Ez a megnyugtató természetesség teszi dermesztővé ezt a nagyszerű könyvet: a nyelv meghökkentő szellemessége olyan folyamatokat indít be, melyek a művet átemelik a felvállalt barokk idő védbástyáin. Egy csapásra világossá válik, hogy ismét, már megint, és hosszú ideje a (kuruc–labanc) 17. században élünk. Hogy mi számít hazának, menyire elgondolt vagy absztrakt kategória a nemzet vagy maga a történelem, a vallás, a nyelv, hol és miként válik evidenssé a transzcendencia, hogy mennyire uralható a saját szív és a másiké – ezekre a kérdésekre különösen érzékeny a hasnyálmirigy-szöveg. Esterházy tökéletesen adja vissza a barokk világkép istenérzetét: a Károli-bibliáról például ezt írja: „Egy barokk szövegből erősebben szól isten jelenléte. Ez akkor is így van, ha hülyeség”. Nem hülyeség, hanem pontos istenérzet-diagnózis, az örökkévalóság erejének kiszolgáltatott létesztétika.
A mítosz és a történelem is a nyelven keresztül létezik, de még a csönd is. És a heroizmus különösképp. Hát még a kollektív bűnösség! Lásd pl.: „Minden tizenhetedik századi vaddisznó gyanúsítható hős Zrínyi Miklós meggyilkolásával.”
Kisebbségiek számára kötelező olvasmány!
(Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a kardozós változat Budapest, Magvető, 2013.)
Értékelés: llllllllll
Csehy Zoltán kritikai rovata
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.