„A humor is meg tud öregedni”

Duba írásművészetét elsőként Bárczi Zsófia író méltatta. Részletes, a pályája egészét felölelő elemzésében az írót a Garam menti táj megteremtőjének nevezte: „Duba nem csak a szlovákiai magyarság történetét írja meg, hanem elmondja azt is, amit a földről, vízről, szélről, az emberi szándékoknak fittyet hányó, öntörvényei szerint működő világról kell tudni. Novella, regény, vallomás, kritika és humoreszk egészíti ki vagy módosítja, írja tovább egymást Duba életművében” – mondta. Miután az érettségi előtt álló Domonkos István részleteket olvasott fel Duba Gyula egyik könyvéből, Tőzsér Árpádnak eszébe jutott, hogy nem is olyan „régen”, csupán néhány évtizede még ő és a nála öt évvel idősebb Duba voltak „a fiatal írók”.

Duba Gyula írói világa ezer szállal kapcsolódik szülőfalujához. „Amit tudok a paraszti világról és a paraszti életről, azt nem egyszerűen csak elmondani akartam, hanem esztétikumként szerettem volna megjeleníteni. Miért csak a közhelyekbe menő fogalmak legyenek az irodalmi esztétika megfogható tárgyai? Miért nem lehet esztétikus egy szekér leírása, ahogy egy gazda befogja a lovakat, vagy ahogyan kapál?” – mondta az író, aki szerint prózai szövegben nő meg igazán a tárgyak értéke: többet jelentenek önmaguknál, átvitt értelmet nyernek, lelkük lesz.

Az irodalmi esten szó esett arról is, hogy Duba Gyulának 1960 óta minden élménye a városhoz kötődik. Úgy véli, hogy a városi mentalitásnak és ezeknek az emlékeknek kellene most találkozniuk ahhoz, hogy abból épkézláb, modern regény legyen. „Ha megérzem egy író nyelvén a mesterkéltséget, az nekem már nem tetszik, még akkor sem, ha a szöveg különben szép és olvasmányos. A szó és a kép harmóniáját szeretném megteremteni. Ennyi a tudatosság az én írásaimban” – vélekedett az író.

Karinthy Frigyes ĺgy írtok tije ihlette első, rövid humoros írásait, amelyek nagy sikert arattak az iskola faliújságját olvasgató diákok körében. Negyedikesként került a kezébe az 1953-ban kiadott Új hajtások című Antológia. „Ez a vékony kötetecske csak úgy dübörgött a traktoroktól, a szántástól és a hegesztéstől” – emlékezett mosolyogva az író. Paródiát írt róla, amit két másik diáktörténettel elküldött a Fáklyának, a Csemadok által kiadott Hét című képes hetilap elődjének. Meg is jelent Sas Andor jegyzetével együtt, amely Dubát humoristává ütötte. „Ma már nem nagy kedvem van humorizálni. A humor valahogy mindig jelen volt az életemben, idővel elkezdett tele lenni abszurd dolgokkal is, aztán jött az irónia... Szóval a humor is meg tud öregedni” – állapította meg az író, akinek 1954-ben még nagyon meg kellett fontolnia, hogy mit mond vagy ír, mert nagyon könnyen a megüthette volna a bokáját.

Duba keserű iróniával beszélt katonaéveiről. Prágában légvédelmi tüzérként minden humortól elment a kedve, de a kétéves katonaidő megérlelte első novellista korszakát. Az irodalmi esten nem kis derültséget keltő történeteket mondott el abból az időből, amikor katonatársa és felettese szerelmi történeteit írta meg, parancsra. Verset is írt egy Szilveszter-éji őrségben, amit annyira rossznak talált, hogy reggel apró darabokra tépett. Duba Gyula elmondta, hogy a verset nagyra becsüli, és a lélektani, a metafizikus dolgok megismerésének a lehetőségeként tiszteli. Csakhogy ő maga nem tud verset írni. „Gondolhatod, hogy milyen életem lehetett a katonaságnál, ha verset írtam. Nekem az a vers nem megismerés, hanem menekülés volt” – vallotta be Tőzsér Árpádnak.

A pozsonyi irodalmi berkekben egyszerre óvatos idegenkedés és lelkesedés fogadta a diákoskodó Dubát, derült ki visszaemlékezéséből. Életének hétköznapjai ösztönözték novella- és regényírásra: albérletből albérletbe vándorolt, olyan időszaka is volt, amikor minden hónapban máshol lakott. „Egy alkalommal Ligetfaluban egy idős hölgynél vettem ki szobát, aki régi pressburger családból származott. A teraszon rengeteg galamb lakott. Ezek ébresztettek és altattak, néha berepültek a szobámba. Ezt követően több írásomban is megjelentek a galambok. Úgy érzem, sorstársak vagyunk ezekkel a városi madarakkal” – mesélte el Duba Gyula, majd hozzátette, hogy így érzett rá Pozsony „lelkére”.

A beszélgetésnek a késő este vetett véget. ĺrók és olvasók, mindenki jó hangulatban, elégedetten, az újbóli találkozás reményében távozott. A Pozsonyi Casinó a közeljövőben Tőzsér Árpádnak rendez irodalmi estet.