A hobbit – út a vászonra

 

Hogy ezt megcáfoljuk, és megértsük Peter Jackson rendezői koncepcióját, ismernünk kell a film alapjául szolgáló könyvet. A megértéshez utat kínál a mű magyarországi megjelenése is. A könyv magyarul eredetileg A babó címmel jelent meg Szobotka Tibor színvonalas fordításában, és tartalmazta a szerző művészi illusztrációit is. Majd az Európa Könyvkiadó A hobbit címen kiadta a mű újabb fordítását, erre feltehetőleg A gyűrűk urával való összeegyeztetés végett volt szükség. A legújabb – marketingszempontokat erősen magán viselő – kiadás borítóján a film plakátja látható, Tolkien illusztrációit pedig külön kötetben adták ki, így most már lehetőségünk nyílik ezt is külön megvásárolni. Stilisztikai szempontból A babó A gyűrűk urától jelentősen eltér. A nagyrészt a második világháború alatt íródott magnum opus monumentalitásához, sötét atmoszférájához képest Zsákos Bilbó története könnyed, vidám, eredetileg gyerekek számára íródott meseregény. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy amellett, hogy A babó saját jogán létező, stílusában, nyelvezetében is önálló mű, egyben – úgymond történeti adalékként – Tolkien koherens mitológiai rendszerének a része. Ebből pedig a vászonra vitel szempontjából két adaptációs lehetőség kínálkozik. Az egyik A gyűrűk uráétól eltérő, a mű sajátságos jellemzőit figyelembe vevő rendezést kívánó megoldás, amely ilyen formában egy hangsúlyozottan önálló „előzményfilmet” eredményez. (Itt jegyezzük meg: A babó/A hobbit történései a 2941-es évben játszódnak le, A gyűrűk ura Bilbó búcsúünnepségével kezdődik, amire 3001- ben kerül sor, vagyis egy pontosan hat évtitedes rés tátong a két mű között.) Ez a koncepció üzleti szempontból azért különösen kockázatos, mert míg az előzményfilmek sikere nagyrészt az alaptörténet kedvelőire támaszkodik, addig a könyv hangvételén alapuló megfilmesítés azoktól adott esetben eltérő (kor)csoportokat célozna meg. Ilyen szempontból nem meglepő, hogy Peter Jackson úgy döntött, nem az eredeti könyv fabulizmusához nyúl ihletért, ehelyett a történetet az egységes mitológia részeként kezeli. Tehát nem előzményfilmet készít A gyűrűk urához, hanem folytatja azt, időbeliség szempontjából a Star Wars filmek elkészítésével azonos módon. Ilyen szempontból helyesnek látszik a következtetés, hogy A hobbit nem egy önálló filmtrilógia első része, sokkal inkább a még csak részben elkészült A gyűrűk ura hexológia első része. Erre utal az is, hogy csupán A hobbit első két része követi majd a könyv történéseit, a harmadik pedig a köztes hatvan évet fedi majd le, kontinuitást teremtve a látszólag különálló filmtrilógiák között. Nem kell kétszer megnéznünk a filmet, hogy a fentieket alátámasztó formai érveket gyűjtsünk: szemet szúr a rendezés, az operatőri munka, a zenei anyag hasonlósága/azonossága. Ami azonban sokkal érdekesebb, hogy A hobbit tartalmilag sem csupán A babóra támaszkodik, hanem azokra az eseményekre is, melyeket Tolkien más munkáiban fejtett ugyan ki, de azok A babó cselekményével párhuzamosan, azzal több ponton szorosan összekapcsolódva futnak. A törpök harmadkori történetéről például A gyűrűk ura „A” függelékének III. részében olvashatunk, az erebori kutatás részleteiről, valamint a Fehér Tanácsról pedig A gyűrű keresése című könyvben, amely tavaly az Európa Könyvkiadónál új, Befejezetlen regék Númenorról és Középföldéről címmel jelent meg.Ha mindezt figyelembe vesszük, nyilvánvalóvá válnak a két médium különbözőségéből adódó adaptációs nehézségek is. Többen megfogalmazták a filmkritikai publicisztikában azt a megalapozatlan tételt, mely szerint erőltetett és indokolatlan, hogy egy, A babóhoz hasonlóan rövid könyvet filmtrilógia formájában vigyenek vászonra. Ezek a vélemények nincsenek tekintettel arra, hogy a megfilmesítés alapjául az átfogó tolkieni mitológia egy időbeli szelete szolgált, nem pedig egyetlen könyv. Érdemes elgondolkodni azon, hogy Középfölde történelme angol nyelven tizenkét (!) kötetben jelent meg 1983 és 1996 között, a tizenharmadik kötet pedig a tartalomjegyzéket tartalmazza. Az alapanyag terjedelmét a feldolgozás során valamilyen formában kezelni kellett, erre pedig Jackson módszere a kronológiai sűrítés, ami sajnálatos (de alighanem elkerülhetetlen) módon az eredeti mitológia módosításához vezetett. Erre vezethető vissza például, hogy a filmbeli múltban Azog, az ork megöli Thorin nagyapját, Thrórt. Thorin erre Azogra támad, megsebzi, de nem tudja megölni. Azog életben marad, és szereplőink legfőbb ellensége lesz a filmben. „Valójában” Azog Thrórt 2790- ben öli meg, ami a törpök és az orkok háborújának kitöréséhez vezet. Ennek betetőzése a 2799-es nanduhirioni csata, amelyben Náin fia, Vaslábú Dáin megöli Azogot. Azt látjuk tehát, hogy Azog szerepét jócskán kiterjesztették a filmben, hiszen ekkorra már száznegyvenkét éve halott volt. Fia, Bolg részt vesz ugyan az Öt Sereg Csatájában (ez alighanem a Hobbit második részébe kerül majd bele), de ennél az ő szerepe sem jelentősebb. Ráadásul nem is arról van szó, hogy Azog és Bolg karakterét összemosták volna, hiszen tudható, hogy Bolg feltűnik majd a második részben, Conan Stevens alakításában. Felmerül a kérdés, miért döntöttek pont így a készítők. Ez pedig elvezet minket a már korábban pedzegetett problémákhoz. Egy többrészes mozifilm és egy meseregény dramaturgiai követelményei jelentősen eltérhetnek egymástól. A gyűrűk ura filmeket összefűzte a legfőbb ellenség, Szauron személye, aki mindhárom részben közvetlenül vagy közvetve, szolgái által (gondoljunk például a Nazgulokra) jelen volt. Ezzel egyrészt tárgyiasult a jó-rossz közti állandó ellentét mint feszültségforrás; másrészt a lezáratlanság érzetét keltette egészen a harmadik rész végéig, ezzel ösztönözve a mozilátogatókat az újabb rész(ek) megtekintésére. A Babó „főgonosza” Smaug, a sárkány, aki csak a könyv vége felé jelenik meg, Szauron pedig 2941-ig Dol Goldurban gyűjt erőt, majd az azt követő évben visszamegy Mordorba, és 2951-ig nem lép fel nyíltan. Ezt az űrt pótolja a filmben Azog, aki ily módon a filmbe beleerőltetett bosszúszál keretében a legfőbb ellenség szerepébe kerül. A koppintás a felvázolt keretben fogalmilag értelmezhetetlen. A fenti példára tekintettel pedig azt látjuk, hogy a film alapjául szolgáló műhöz képesti eltéréseket mind egy nagyobb cél legitimálja. Ez pedig nem más, mint hogy megvalósítható legyen az az ambiciózus vállalkozás, amely nem egyszerűen egy könyvet, hanem egy példátlanul átfogó és komplex mitológia meghatározó szegmensét, ha úgy tetszik – Göncz Árpád szavaival élve –, minden idők legnagyobb tündérmeséjét álmodta vászonra.Jankovic Dávid