A hetedikben jók és rosszak is meg fognak halni

Harry Potter aznap született, amikor „nagymamája”, vagyis az írónő, Joanne K. Rowling édesanyja meghalt – ezt maga a szerző tárja fel eddigi legmélyebb személyes vallomásában.

A példátlan sikerű misztikus sztorifolyam 41 éves kitalálója a Tatler magazin januári számának adott – a tegnapi The Daily Telegraph által előzetesen részleteiben ismertetett – interjúban elmondja: a Potter-sorzat első oldalait 1990 szilveszter éjszakáján vetette papírra. Másnap délelőtt hívta fel őt édesapja azzal a hírrel, hogy mamája előző éjjel meghalt. A mama alig 45 évesen távozott, a sclerosis multiplexszel vívott tízévi küzdelem után.

J. K. Rowling elmondta: édesanyja korai halála motiválta arra, hogy ifjú hősét, Harry Potter varázslótanoncot árvának ábrázolja a regényfolyamban. Az idei évre ígért hetedik, egyben utolsó Potter-epizódról az interjúban csak annyit árult el, hogy „jók és rosszak is meg fognak benne halni”.

Az írónő december végén jelentette be saját hivatalos honlapján, hogy már januárban elkezdi írni az utolsó Harry Potter-epizódot.

A Tatler-interjúból kiderül, hogy már hozzá is kezdett, Rowling ugyanis elmondja: az „egyik szereplő” halálát már papírra vetette, férje tiltakozása ellenére.

A regényfolyam nemcsak irodalmi, de fenomenális anyagi siker is: különböző becslések szerint a hatvan nyelven, összesen 300 millió példányban eladott eddigi hat könyv és a négy film 500 millió fontos (185 milliárd forint) vagyont eredményezett. Ha az adat helytálló – bár a szerző ezt rendre cáfolja –, J. K. Rowling messze megelőzi II. Erzsébet királynőt is, akinek személyes vagyonát 250 millió fontra teszik.

Az írónő, aki a Potter-könyvek világsikere előtt heti 70 font állami segélyből élt egyedül nevelt kislányával, az interjúban sem fedi fel vagyonát, de azt elismeri, hogy a sok pénz „mindent könnyebbé tesz ... és megszabadítja az embert aggodalmaitól”. „Ha valaki már aggódott amiatt, hogy kitart-e a pénze a hét végéig, az soha nem fog panaszkodni azért, mert sok pénze van” – teszi hozzá.

Feltárja ugyanakkor, hogy valamilyen „mentális költési korlát” maradt benne a szűkös időkből. Ez például olyasmikben nyilvánul meg, hogy amikor nemrég vett egy pár fülbevalót az elegáns üzleteiről ismert londoni Bond Streeten, bűntudattól hajtva hamar kiállított egy csekket jótékonysági célra, ugyanakkora öszszegről.