A helyi adókról (folytatás)

Amint arról az előző írásban volt már szó, a jelenleg hatályos szabályozás szerint nálunk a helyi önkormányzatok nyolcféle adót vethetnek ki. Magyarországon is léteznek helyi adók, csak éppen nagyrészt másfélék, illetve egyes esetekben a hasonló funkciójú közbevételt nem adó-nak, hanem díj-nak nevezik. Ebbe a csoportba tartozik a szlovákul daň za užívanie verejného priestranstva elnevezésű hozzájárulás, mivel a közterület (pl. közút, járda, zöldterület) igénybevételéért Magyarországon közterület-használati díj-at kell fizetni. Ennek alapján kézenfekvő, hogy a megfelelő szlovákiai adó neve közterület-használati adó legyen. Ebben az esetben szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a szlovák és a magyar terminus jelzői tagja egymás szótári megfelelőinek minősülő lexikális egységekből áll. A szlovák kifejezés lefordításával a magyarországival azonos lexikális elemet kapunk. Nincs ez azonban mindig így, mert például mind Magyarországon, mind Szlovákiában adót kell fizetni a szálláshely-szolgáltatásért (a vendégéjszakák után), az adófajta megnevezése azonban egymással szemantikailag hasonló, de mégis más-más lexémán alapul: szlovákul a neve daň za ubytovanie, Magyarországon pedig idegenforgalmi adó.

Hogyan nevezzük tehát ezt a szlovákiai helyi adót mi, szlovákiai magyarok? Először nézzük, milyen eredményre jutunk a szlovák szókapcsolat lefordításával. Próbálkozzunk először a legegyszerűbb (szó szerinti) fordítással: szállásadó. Ez ugyan jelentését tekintve megfelelő volna, formailag azonban egybeesik az ’az a személy, aki szállást ad valakinek’ jelentésű szállásadó szóval. A homonímia „normális” jelenség a nyelvben, szakszavak esetében azonban zavaró, különösen olyan esetekben, amikor a két azonos alakú szó egyazon szövegben is előfordulhat – s ez a lehetőség a két eltérő jelentésű szállásadó esetében is fennáll. Hogy ezt a problémát elkerüljük, megpróbálkozhatunk a szállás szó egyik szinonimájával, a szálláshely szóval, így a szálláshelyadó összetett szót kapjuk; sőt – tovább „bonyolítva” a megnevezést – még a szálláshely-szolgáltatási adó kifejezés is elképzelhető. Ez utóbbi azonban túl hosszú, azonkívül az ilyen típusú összetett szavak helyesírásával a legtöbben nincsenek is tisztában. Az elmondottakat figyelembe véve: ha a daň za ubytovanie adó magyar megfelelőjének megállapításakor a szlovák megnevezés motivációjához kívánunk igazodni, a leginkább megfelelő a szálláshelyadó szó volna. A magyar megfelelők kodifikációs célú kiválasztásakor azonban más szempontot is figyelembe kell venni: amint említettük, a szóban forgó adó Magyarországon is létezik, ezért a daň za ubytovanie kifejezés funkcionális magyar megfelelője az idegenforgalmi adó. Egyúttal azt sem felejtsük el, hogy egy-egy fogalom szlovák és magyar neve nem okvetlenül azonos motivációjú, ez a megértést és a fogalmak azonosítását nem zavarja. Vagyis nyugodtan választhatjuk az idegenforgalmi adó kifejezést. Ennek használata elsősorban gyakorlati előnnyel járna: a magyarországi (és a környező országokból érkező magyar) vendégek tudnák, miről van szó, számunkra pedig elvileg mindegy, melyik megnevezés gyökeresedik meg hivatalosként.

Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a Gramma Nyelvi Iroda telefonos közönségszolgálata februárig szerdánként, február 13-tól pedig keddenként hívható 9.00–13.00 óra között. További elérhetőségeink: www. gramma.sk, gramma@real-net. sk.