A halál optimizmusa

Vajda Barnabás, Dömény Andrea és Zirig ÁrpádSomogyi Tibor felvételeZirig Árpád köszöntőjében kifejezte elégedettségét a hallgatóság létszámát illetően, s arról is szólt, hogy örvendetes lenne, ha az érdeklődők a következő előadások és könyvbemutatók alkalmával is legalább ilyen szép számban jelennének meg. Megjegyezte, az utánpótlás kinevelése szempontjából is fontos, hogy egy tehetséges elsőkötetest üdvözölhetünk a szlovákiai magyar irodalmárok között, s köszönetet mondott az AB-ART Kiadónak, hogy felvállalta a fiatal alkotók pályakezdésének segítését.

Vajda Barnabásnak nem szokása a műből kiragadott idézettel indítani mondandóját, ám ezúttal mégis kivételt tett. Külön kitért a könyv szokatlan címére, mert az olvasó valószínűleg nem tudja, mit is takar, és még a legprűdebb irodalombarát is – ha egy kicsit használja a fantáziáját – azt gondolhatná a cím alapján, hogy valamiféle erotikától túlfűtött alkotásról van szó. Ám erről szó sincs (aki elolvassa a könyvet, a cím jelentésére magyarázatot kap), hiszen ha akad is a műben erotikára való utalás, a kötet hangvétele cseppet sem obszcén, sőt, a kortárs alkotásokhoz hasonlítva jelentősen visszafogottabb.

A könyv méltatója leszögezte azt is, hogy igazából nem hagyományos értelemben vett novellákkal, hanem már-már versekkel van dolgunk, még akkor is, ha a legtöbb írás fordulatos és csattanója is van. És itt álljunk meg egy szóra. A Szúrja Namaszkárának néhány egyperces novella is része, és aki ilyenek írására vállalkozik, nagy fába vágja a fejszéjét, hiszen akarva-akaratlanul is az örkényi mérce kritériumának szeretne megfelelni. Le kell szögeznünk azonban, hogy a fiatal írónő nagyszerűen oldotta meg a feladatát, állapította meg Vajda. Ráadásul nem beszélhetünk jellegzetesen női alkotásokról sem, mivel a könyv írásait sokkal inkább a filozofikusabb, racionálisabb megközelítés jellemzi, mint az érzelmi, ami a szebbik nem képviselőire általában jellemző. Persze az érzelem is erősen jelen van az írásokban, csak talán kicsit másképpen, visszafogottabban, kedvesen, emberien. Az empátia fontossága és az önzetlen segíteni akarás kifejeződése egyfajta krédóként mindvégig ott bujkál a novellákban, és a fantázia teremtette hangulatos leírások színessé, könnyen olvashatóvá teszik a kötetet.

Nem szokványos Dömény Andrea írásainak témaválasztása sem, hiszen azt gondolná az olvasó, inkább az idősebbeket foglalkoztatja a halál gondolata, mintsem egy húszas éveinek első felében járó pályakezdőt. Ám tudhatjuk-e előre, kinek mennyi adatik a földi létből? Van, akinek csaknem egy évszázad, van, akinek egy esztendő sem. Igazságos-e a sors, és egyáltalán jogunk van-e megkérdezni, hogy igazságos-e? Dömény Andrea – ápolónő lévén – nap mint nap találkozik tragikus emberi sorsokkal, tehát maga is részese annak a világnak, amelyet a kötet legtöbb novellája megrajzol. Különösen megható, szívbemarkoló és légies a Kantár Csabáról szóló írás, és a Jurko című novella, amely a tolerancia fontosságára hívja fel a figyelmet. Nem sok példa akad arra, amikor az író nem a beteg szemszögéből, hanem a „másik oldalról” közelíti meg a témát, mint Andrea, állapította meg Vajda Barnabás. A fiatal írónő arra a kérdésre, hogy a kórházi élmények pozitívan vagy negatívan hatottak-e rá, azt válaszolta, egyértelműen pozitívan, mert úgy érzi, lelkileg is megerősítették azok az események, amelyeket átélt, és ne feledjük, a halál is az élet része, el kell fogadnunk tehát, függetlenül attól, hogy igazságos-e vagy sem, és aki meg tud békélni ezzel a gondolattal, csakis megerősödve jöhet ki ebből a küzdelemből. Vajda Barnabás kitért még arra, hogy szerinte ilyen finoman megrajzolt műveket egyszerűen képtelenség számítógép segítségével létrehozni, és a fiatal írónő bizonyára hagyományos eszközökkel, tehát tollal vetette papírra alkotásait. Mint megtudtuk, ez valóban így is történt. A közönség soraiból Szüllő György kiemelte a szerzőnek az ősi indiai kultúra, mitológia s némely filozófiai irányzatok és bölcseleti okfejtések vonatkozásában szerzett ismereteit, melyeket kompakt módon, odaillően és olvasmányosan szőtt bele írásaiba. Rámutatott arra is, milyen sokszínűen tudja kifejezni a lélek különféle rezdüléseit. Természeti képei megkapóak, az évszakok leírása érzékletes.

Balázs F. Attila röviden összefoglalta, mely prózaírók indultak az AB-ART Kiadó műhelyéből, és elmondta, hogy mindig rá lehet bukkanni tehetségekre, bizonyítja ezt Dömény Andrea példája is. A jövőben is arra sarkallják a fiatalokat, hogy írjanak, ne szégyelljenek jelentkezni, mert nem jó, ha elkallódnak a tehetségek. A publikálásra pedig van lehetőség.

Az esten megtudhattuk Andreától, valószínűleg örökölte az írói vénát, ugyanis a családban több olyan ember akad, aki kapcsolatban van az irodalommal. Kezdetben ő sem erőltette a publikálást, magának írt csak, mígnem édesanyja jóvoltából írásaira felfigyeltek mások is, és idestova öt esztendeje rendszeresen jelennek meg írásai a Szőrös Kőben.