A Gyűrűk ura – A két torony

# J. R.R. Tolkien mesterművének, a háromkötetes Gyűrűk urának szinte mindig hatalmas rajongótábora volt. Amikor évekkel ezelőtt hivatalosan is bejelentették, film készül a trilógiából, ez a rajongótábor két részre szakadt: akadtak, akik csillogó szemmel várták a premiert, de sokan voltak, akik inkább amellett tették le voksukat, hogy ez a vállalkozás lehetetlen, Középfölde történetét képtelenség a könyvhöz méltón a vászonra varázsolni. Érvek és ellenérvek feszültek egymásnak mindaddig, amíg – pontosan egy éve – mozikba nem került Peter Jackson alkotása. Háromórányi igazi tündérmese, amely szinte mindenkit elvarázsolt. Persze továbbra is akadtak ellenzők – akik a mű megkurtításáról és totális kudarcról beszéltek, de számuk elenyésző volt. A rajongók – milliókkal kibővülve – ismét egy táborrá álltak össze várván, hogy egy év elteltével az Egy Gyűrű folytassa útját végzete felé.

A számláló lassan elérte a nullát, és A két torony megérkezett a magyar mozikba. A film, mintha egy perc sem telt volna el, felveszi a történet fonalát, és mi újra elmerülhetünk Középfölde csodálatos, de igen nagy veszedelemmel sújtott világába. Frodó és Samu folytatja reménytelen útját a Tűz hegye felé, ám a kis csapat kibővül Gollammal, a gyűrű Bilbó előtti tulajdonosával. Aragorn, Legolas és Gimli a Trufát és Pippint fogságba ejtő orkokat üldözi, miközben Szarumán és Szauron végső szövetségre lép, hogy megsemmisítsék Középfölde minden szabad népét – és mindez még csak a hihetetlen kalandok kezdete. Peter Jackson most sem ragaszkodott teljesen a könyv soraihoz, hanem igyekezett a történetet egy igazán izgalmas film keretei közé szorítani úgy, hogy a tartalom ne szenvedjen csorbát. Az alapanyaggal ellentétben a több szálon futó cselekményt párhuzamosan figyelhetjük, és bár Jackson elvesz a történet eredeti fonalából, itt-ott ki is egészíti a mester elképzeléseit egy leheletnyivel több akcióval, egy csipetnyi romantikával és némi feszültségfokozással. Mindez abszolút javára válik művének, mely ezáltal sokkal nagyobb hatást gyakorol az emberre. A film tetőpontja, a Helm-szurdoki csata – melyhez hasonlót mozivásznon még nem láttunk –, közel két órával a kezdés után bontakozik ki, az ember mégsem érzi az eltelt időt, nem talál egy unalmasnak tűnő pillanatot.

Felmerül a kérdés, mi az, ami enynyire elkápráztat mindenkit. Hiszen egy film szinte soha nem tudja túlszárnyalni a könyv nyújtotta élményt, azt a világot, melyet az emberi képzelet kelt magában életre az olvasott sorok nyomán. Mégis. Felcsendülnek a már ismert dallamok, régi és új szereplők tűnnek fel a vásznon, az emberen végigfut a hideg, hihetetlen érzés szállja meg akár a monumentális hadak, akár csak egy arckifejezés láttán. A technika nem minden: lenyűgözi az embert, de a történet magja, az ereje, a karakterekben van. Fantasztikus a vonuló ork sereg, a Vasudvart rohamozó entek hada, de az igazi hatás Arwen és Aragorn szerelmében, Frodó csökkenő erejében a Gyűrűvel szemben, Gollam vívódásaiban, Gimli és Legolas kezdődő barátságában érvényesül. Ezek azok a pillanatok melyek varázslatossá teszik a Két tornyot, ez tölti meg élettel a mesés tájat, a digitális csodákat és nem utolsó sorban azt a közel három órát, melyet Jackson munkája felemészt. És ez a felelős azért a hiányérzetért is, mely a film végén ismét elérhet minket – a teljes beteljesülésre ugyanis még egy évet ismét várni kell. Frodó és a gyűrű még igen messze van a végső céltól, és a többiekre is hosszas küzdelem vár, mire végleg letehetik a kardot. Fehér Gandalf szavaival élve: „...Középfölde háborúja most kezdődik...”.

(mozinet)

A Gyűrűk ura – A két torony (Lord Of The Rings: The Two Towers), színes, amerikai film, 179 perc, Rendezte: Peter Jackson, Szereplők: Elijah Wood, Ian McKellen, Viggo Mortensen, Bernard Hill, Billy Boyd, Brad Dourif, Cate Blanchett, Christopher Lee, Dominic Monaghan, Hugo Weaving, John Rhys-Davies, Karl Urban, Liv Tyler, Miranda Otto, Orlando Bloom, Sean Astin