A gyertyák lángja Londonban

Annette Bening és Jeremy Irons a Csodálatos Júliában „Első pillanattól együtt éltek, mint az egypetéjű ikrek az anya méhében.” Gyengéd érzelmek, szemérmes kapcsolat. „Barátságuk olyan komoly és szótlan volt, mint minden nagy érzés, amely az életre szól. S mint minden nagy érzésben, ebben is volt szemérem és bűntudat. Az ember nem vehet el büntetlenül egy embert a többiektől.”

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek.

Egy szuggesztív erejű regény 1942-ből.

Két férfi és egy nő. Henrik, Konrád és Krisztina. A két férfi ugyanazt a nőt szerette. Bécsben éltek, mindketten fiatalok voltak. Táncoltak, lovagoltak, zenét hallgattak. Konrádnak nem volt pénze az élethez, Henrik könyörgött is eleget a barátjának, fogadja el tőle, amit tiszta szívvel kínál neki. De sem a pénz, sem a léha élet nem fertőzhette meg erős szövetségüket. Sokáig úgy éltek, mint a testvérek, bár egy napon Henrik megérezte: Konrádnak titka van, amelyet lehetetlen feltörni, vagy kérdésekkel megközelíteni.

Krisztina volt a titok.

Barátok voltak, nem pajtások és nem is komázó suhancok, vagy bajtársak. Barátok, akik közül az egyik az élet legrosszabb oldalán járt, a másik pedig tudatosan árnyékban maradt. De a barátságuk tapintatos barátság volt. „Nem eszményi kapcsolat... szigorú emberi törvény.”

Krisztina a tábornok felesége volt.

Krisztina a százados szerelme lett.

Krisztina már nem él, amikor a két férfi, a két régi barát negyvenegy év és negyvenhárom nap után ismét találkozik. Vádlott lesz az egyikből, vádló a másikból. A vacsora után szótlanul búcsúznak. Hangtalan kézfogással.

Remekül megírt, nagy horderejű szerelmi történet A gyertyák csonkig égnek. Irodalomkritikusok szerint mégsem ez Márai Sándor legértékesebb műve. Csak az egyik a jobbak közül. De évekkel ezelőtt, amikor Embers címmel angol fordításban is megjelent, Milos Forman, az Amerikában élő Oscar-díjas cseh rendező azonnal lecsapott a könyvre. A megfilmesítési jogokat két producer vette meg. Eric Abraham az egyik, aki 1997-ben a Jan Svěrák rendezésében készült Koljával nyert Oscar-díjat, és Robert Haggiag a másik, aki közel ötvenéves filmgyártási és forgalmazói múlttal a Moulin Rouge-t vitte sikerre Nicole Kidmannel. Abraham és Haggiag tisztelik és szeretik Formant. Mindent megtettek, hogy a regényből általa készüljön film, hiszen a Száll a kakukk fészkére, a Ragtime és az Amadeus mindkettőjük számára alapfilm. Nem rajtuk múlott, hogy a terv dugába dőlt. De nem okolható Forman sem a kudarcért. Már csak hetek választották el a stábot a forgatás elkezdésétől, amikor a két főszereplő (Sean Connery és Klaus Maria Brandauer) közül az egyik (az előbbi) váratlanul visszalépett. Az utolsó pillanatban! Később kiderült: sokat akart. A Sir. Jóval többet, mint amiben korábban megállapodtak. Anynyival többet, hogy azt már nem lehetett teljesíteni.

Forman évekig dolgozott az anyagon. Minden mondatát a magáévá tette. Imádta a regényt. Nagy filmet látott benne. Neki való, nagy lélegzetű mozit. Winona Ryder játszotta volna Krisztina szerepét. Hosszú szünet után ez lett volna számára a „nagy visszatérés”. Mármint Formannak. Ami jövőre így is megtörténik, de már egy egészen más anyaggal. A Goyával. Még pontosabban: a Goya szellemeivel. Történelmi film lesz a nagy spanyol festőről. Az ő szemével ábrázolja Spanyolországot 1792 és 1809 között, vagyis az inkvizíció végétől egészen a napóleoni invázióig. A dán Stellan Skarsgaard játssza Goyát, az amerikai Natalie Portman a festő fiatal múzsáját, a spanyol Javier Bardem a szerzetest, az inkvizíció korának befolyásos alakját, aki viszonyt kezd a lánnyal.

Jeremy Irons, napjaink egyik legkeresettebb angol színésze sem a Goya szellemeiben, sem A gyertyák csonkig égnek filmváltozatában nem kapott szerepet. Formannal még sosem dolgozott. Jiří Menzellel és Szabó Istvánnal igen. Előbbinél a Koldusoperában vállalt epizódszerepet, rabruhában ült a rácsok mögött, ahová Bicska Maxit dugták, utóbbinál pedig (Annette Bening oldalán) a Csodálatos Júliában alakított nagyot a színésznő férje, vagyis a színházigazgató jól megírt szerepében. Forman azonban még nem gondolt rá.

A szikár, jó megjelenésű, arisztokratikus küllemű színészt azonban mégsem kerülte el Márai immár legendás hőse. Ha a mozivásznon egyelőre nem is tudta eljátszani, színpadon most utolérte őt Henrik szerepe.

Itt jegyzem meg: A gyertyák csonkig égnek a budapesti Magyar Színház falai között Avar István (Henrik) és Agárdi Gábor (Konrád százados) főszereplésével eddig nyolcvanötször ment telt ház előtt, s televíziós felvétel is készült róla.

Londonban, a West End szívében, a Duke of York Színházban március elsején mutatják be a darabot, s már most óriási az érdeklődés az előadás iránt, hiszen Jeremy Irons (A francia hadnagy szeretője, Swan szerelme, Lolita, A misszió, Kísértetház, A szerencse forgandó, Végzet) tizenhét év után, a tábornok bőrébe bújva tér vissza korábbi nagy sikereinek színhelyére. Márai regényét Christopher Hampton alkalmazza színpadra, akit már eddig is jelentős angol és amerikai színházi díjjal tüntettek ki. Ő írta a Rimbaud és Verlaine viharos szerelmi kapcsolatáról szóló Teljes napfogyatkozást, amelyből Leonardo DiCaprio főszereplésével Agnieszka Holland rendezett filmet, és Choderlos de Laclos regénye alapján a Veszedelmes viszonyokat, amelyet Stephen Frears és Milos Forman vitt filmvászonra.

Nagy baj nem lehet, vélekednek a szakmabeliek. Irons és Hampton neve, szakmai tudása a siker legfényesebb záloga. Márai Sándor regényének több mint ötven évet kellett várnia, hogy eljuthasson az angol nyelvű olvasóközönséghez. 1999-ben a frankfurti könyvvásárról indult el a mű nyugat-európai, majd amerikai hódító útjára. Angliában heteken át vezette az eladási listát. Most a West Enden készül egy nagy érdeklődéssel várt prózai előadás. Ott, ahol eddig inkább legendás musicalek születtek, nem egész két hónap múlva Márainak tapsol majd a közönség.