A gyász nem ünnepély

Magyarországon 2001 óta minden április 16-án megemlékeznek a Holokauszt Napjáról. Az emléknap az első zsidó gettó létrehozásának dátumához kötődik. Ez évben emlékezünk a szégyenletes esemény hatvanadik évfordulójára.

A deportálások csak egy hónappal később, 1944. május 15-én kezdődtek, mégpedig a viszszacsatolt Kárpátalján és a Felvidéken. A hatóságok 437 ezer magyar állampolgárt vagoníroztak be, s küldtek napi négy szerelvénnyel Auschwitzba, ahonnan 320 ezren sohasem tértek haza. Horthy július 6-án nemzetközi nyomásra leállíttatja ugyan a halálvonatokat, ám ez az úri gesztus, sajnos, korántsem jelenti még a vészkorszak lezárulását.

Négy napja zakatoltak már a halálraítéltekkel zsúfolt vagonok, amikor Radnóti Miklós megírja Töredék című versét. A vers magyar nyelven szól. Mit szól! Zeng! Veretes magyar nyelven, lelkünkhöz közeli ritmusban írta költője. A nemzet nagy műveltségű poétája, akit – sok ezer sorstársával egyetemben – gilisztaagyú hordószónokok, zavaros gondolkodású politikai kalandorok és siralmasan lepusztult nyelven ágáló fajpróféták utasítottak ki a nemzetből. A nemzetből, amelynek legfőbb összetartó ereje a nyelv, az anyanyelv. De miről is szól ez a szépen zengő magyar vers?! A korról. Nem csupán az 1944-es esztendőről, hanem egy egész korszakról. És nemcsak a szellemi züllés betetőzéséről, nemcsak arról az időszakról, amikor az ember „önként, kéjjel ölt”, hanem a torzulás első jeleiről is: amikor „...ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, / már azt is gyűlölték, akár a pestisest.”

Emlékezzünk és gyászoljunk ezen a szomorú hatvanadik évfordulón Márai Sándor egyik gondolatával. Gyászoljuk egyaránt a zsidó, a roma, a magyar és ki tudja még hányféle identitású áldozatok százezreit. És gyászoljuk kultúránk hatvan év előtti mélyre hanyatlását: „A gyász nem ünnepély, fellengző fekete-ezüst kárpitokkal, zenével és tömjénnel, s hűvösen szabályos részvétnyilatkozatokkal. A gyász robbanás: a legnagyobb robbanás az életben. Minden gyászoló Jób kissé, a szemétdombon vagyon és gyermekek nélkül, törmelékek között, az élet cserepei közepette, rühesen, s feltárja arcát a rongyos, fekete felhőkkel teleaggatott ég felé. Mélyen él az ember a gyászban, mosdatlanul, büdösen, valamilyen avas és ocsmány magányban. Ennyi a gyász. Minden más csak gyakorlat.”

A Böngésző nyertesei

A Vasárnap 15. számában feltett kérdésre a helyes válasz: Kassai Zenona. E héten az 500-500 koronát Kácsor Ilona balogfalvai, Bobor Elena palásti és Kovács Lajos nagysallói olvasónk nyerte. Gratulálunk!