A dzsungel könyve 2.

A dzsungel könyve 2 tulajdonképpen az első rész – megint. Maugli nem érzi jól magát az emberek és temérdek szabályuk, törvényeik világában. A tiltás ellenére visszamegy a dzsungelbe, ahol előbb ismét találkozik Kával, majd összecsap (és leszámol) a megtépázott tekintélyű Sír Kánnal. Énekelget egyet Baluval, bulizik a majmokkal, közben tréfálkoznak a keselyűk, és bénáznak az elefántok. No meg persze egy lányszereplő és egy kisfiú is belekerült a történetbe, akiket megment a teljes happy end kedvéért.

Disney láthatóan úgy gondolta a maiak nem látták az eredetit (ebben lehet valami igazság – sajnos), ezért két legyet üt egy csapásra, ha más címen eladja még egyszer ugyanazt. Az ötlettelenség olyanynyira szemet szúró, hogy az alkotók még a hetven perces szintidőt is csak mellbedobással teljesítették.

A színek színesebbek, az édes még édesebb, a csalfa még csalfább. A dzsungel könyve 2 elvesztette varázsát. Az ember–állat kapcsolat elsilányult, a több gyerekszereplő révén másodrangúvá vált. Maugli láthatóan visszafejlődött jellemét illetően, és az előző résszel ellentétben a felnőttek hathatós támogatására van szüksége a nagy döntések meghozatalában. Sír Kán egyáltalán nem félelmetes, sokkal inkább pojáca, ráadásul a nagy leszámolás tüzes-szakadékos helyszíne annyira mai találmány, hogy az ember akarva akaratlanul arra gondol: hol volt még ilyen veszély negyven éve? Kával még egy négyéves is elbánik, ő lett az ügyeletes paprikajancsi, ellentétben az előző rész rafinált és félelmetes igézőjével.

A látottak alapján nyugodt szívvel kijelenthetjük: a mai filmgyártás számára semmi sem szent. Legszívesebben könnycseppjeinket is öszszegyűjtenék egy drága esszencia forgalmazása kedvéért. És ugyan lehet, hogy régen sem volt ez másképp, de legalább nem ilyen direkt, pofátlan módon tették. A dzsungel könyve leszámol egy illúzióval. A Disney pedig múltjával. (mozinet)

A dzsungel könyve 2. (The Jungle Book 2), színes, amerikai rajzfilm, 70 perc, Rendezte: Steve Trenbirth