A drogbárók hátbatámadása

TALLÓSI BÉLA

Még jó (kinek-kinek, persze!), hogy Laura kéjsikolyait hirtelen megszakítja a főcímlista. Ezúttal valóban nagyon fontos információként betűzgetjük a filmográfiát, mert megbizonyosodunk belőle, hogy nem tévesztettük el a vetítőtermet, jó filmre ültünk be. Kiderül (hál Istennek, kinek-kinek, persze!) hogy nem kell megriadni a szoft felnőttfilmes entrétől, jó tekercset fűztek be (bár ma már nem is tekercseket fűznek), Ridley Scott indítja így a filmjét. A következő képsorral elhagyjuk az ágyat, s durva váltással rögvest az alvilágba csöppenünk: fekáliáskocsi tartályának a mélyére bádoghordókba rejtik a drogot, hogy Mexikóból az USA-ba csempésszék. Mégpedig annak a tanácsadónak a dzsobja (bulija) a drogszállítás, aki szoft-orálozott Laurának. A tanácsadó ugyanis hótszerelmes, de még annál is szerelmesebb, totál bele van zúgva Laurába. Ám jogászként tanácsadói munkái nem hoznak annyit a konyhára, hogy az elvárt luxust biztosítani tudja a nőnek. Márpedig házasodni akar, s kell a pénz. Úgy gondolja, egyetlen alkalommal belemegy egy kétes buliba, a drogcsempészetbe. Öszszeszűri a levet drogügyletekben jártas két dörzsölt alvilági fickóval, Reinerrel (Javier Bardem) és Westray-vel (Brad Pitt). Mindketten próbálják őt elrettentő esetekkel figyelmeztetni, hogy olyan körbe lép bele, amelyből kilépve már soha nem lesz ugyanaz, aki volt, és soha nem tudja ott folytatni a normális életét, ahol abbahagyta. Vagyis életveszélyes, amire vállalkozik.

A férfihármas – a tanácsadó, valamint Reiner és Westray, a dörzsölt drogbárók – egyengetik a fekáliáskocsi útját, ám nem sokkal azután, hogy a jármű átlépi a határt, a szállítmányt eltérítik. Színre lép ugyanis Malkina (Cameron Diaz), és bosszút áll a tanácsadón. Hátba támadva azt veszi el tőle, amit a legjobban értékel és imád az életben: Laurát.

Erről szól Ridley Scott mozija. Ha erről, és nem éppen másról!? – mivelhogy valamiféle nagy-nagy ürességet vagy káoszt hagy a fejekben. Vitatható, hogy mit is akar a film elmondani. Saját szűrőmön valahogy úgy jött át, hogy Malkina szexuális félrecsúszásából fakadó férfiundora és -gyűlölete (egy autóval éri el élete legnagyobb orgazmusát) az oka minden rossznak, illetve mindannak, ami a drogbárókkal törénik. Csak ezzel magyarázható, miért akar ez a nő mindenkit tönkretenni, és miért hajtja a vágy, hogy Laurát elvegye a tanácsadótól.

Kusza a film, nehezen értelmezhető. Nagy hiányossága, hogy nem mutatja meg a drogszállítmány elorozásának okait. S főleg, hogy Malkina vérengző tetteinek indítékait nem fedi fel. Pedig kínál rá egy érdekes lehetőséget: Malkina elmegy gyónni, de mert szexuális jellegű „bűneit” szeretné megvallani, a pap nem hallgatja végig – ezért mi nézők se tudjuk meg, mi motiválja, hogy másokat tönkretegyen. Csak sejtjük, hogy valamilyen, a zűrös gyerekkorból hozott traumával összefüggésbe hozható szexuális eltévelyedés.

Minden, ami a történetről kiderülhet, az aktőrök hosszú dialógusaiból világlik ki – így lesz sok szöveg és kevés film A jogász. Minimális esemény van benne, az is zömmel gyilkolás. Viszont jók a színészek a dialógusokban (amelyek azonban az alvilági környezethez képest meglehetősen kimódoltnak tűnnek). Michael Fassbender bombasztikusan éli át az összeomlást: két olyan kiborulást produkál, amit ez a film szinte meg sem érdemel – ókori dráma színpadi megjelenítésébe illő a lelki-szellemi megsemmisülése.

Feladja a leckét a film. Rakd össze, néző, mit láttál, vagy felejtsd el az egészet úgy, ahogy van! Ez utóbbi csak a színészek miatt nem megy.