A Dilemma kulturális fordításai

Ám a kiállítás metamorfózisának ismertetésén túl – ahogy András Edit az előszóban megfogalmazza – „a könyv (…) szembemegy a hivatalos politikák által gerjesztett etnikai nacionalizmusokkal, nemzeti megosztottsággal, és a kulturális összefonódás látleletét nyújtja.” Ez azért is lehetséges, mert a közép-kelet-európai térség egyik legjelentősebb kortárs művészének utazó kiállításáról elmondható, hogy „minden helyszínen (Budapest, Kassa, Brünn) otthon volt és egyben vendég is volt; minden helyszínen belülről és egyben kívülről is beszélt, megfelelően a művész transznacionális pozíciójának.” A kiállítást aztán olyan hatások érték, amilyenek. Ezeket a hatásokat boncolgatja, ezeket világítja meg tanulmányaival, interjúival a könyv. A kötet tárgyát képező projekt eredetileg 2011-ben retrospektív kiállítás terveként merült fel, mely a visegrádi országokban vándorolt volna Vladimír Beskid művészettörténész irányításával, s Nagyszombatban, Budapesten, Brünnben és Poznanban mutatták volna be. 2011–12-ben azonban – a megvalósulás időszakában – „a régió kulturális térképe jelentősen átrajzolódott”. Beskidet politikai okok miatt menesztették, ezért Nagyszombat helyett Kassa adott otthont a kiállításnak. Budapesten ugyancsak vezetőváltás történt a Műcsarnok élén. Ez, és az ún. „filozófusbotrány” (politikai lejárató hadjárat baloldali értelmiségiek ellen) is hozzájárult, hogy módosult a kiállítás eredeti terve. „Minthogy a feminista, avagy női nézőpontú műveket felvonultató kiállítás központi darabja egy Heller Ágnessel készült interjú lett volna, s mivel a »botrány« egyik célpontja éppen az ő személye (és feltehetően szellemisége) volt, a művész dilemmája az volt, vajon kiszolgáltathatja-e művét a politikai kontextus és hangulatkeltés kénye-kedvének, amitől az teljesen más értelmezést nyert volna a túlpolitizált és vészesen megosztott magyar közéletben, avagy stratégiát kell váltani – írja András Edit. – Németh Ilona a »kivonulás« mellett döntött, azaz a nagy retrospektív kiállítás helyett tépelődésével, szakmai és emberi dilemmájával foglalkozó videókat mutatott be a lezárt kiállítótér előcsarnokában.” Az eredeti elképzelés szerint Kassán és Brünnben rendezték meg a kiállítást. Mivel a kelet-szlovákiai városban az anyagnak a megyeháza díszterme is otthont adott, a helyszín történelmi kontextusában (pl. hogy a Beneš-dekrétumok megszületésének a helyszíne volt) más olvasatot is kapott a bemutatott anyag. „Ahogy a kiállítás vándorolt a szűkebb régióban, úgy változott a kontextusa, s egyben olvasata is. Voltaképpen a kulturális fordítás folyamata öltött testet az egyes variánsokban” – fogalmaz András Edit. A kötetben nemzetközi szakembergárda elemzi a kiállításokat és Németh Ilona munkásságát. Hushegyi Gábor a kiállítások átfogó történetét nyújtja. Bojana Pejić Németh Ilona társadalmi problémákat elemző köztéri munkáival foglalkozik. Daniel Grúň az intézménykritika lehetőségeit vizsgálja tanulmányában, András Edit pedig a kiállításokat kísérő lelátóra ráközelítve, a női nézőpont genealógiáját követi a 19. századtól máig . A könyv révén a gazdag képanyagból, valamint a kiállítások helyi visszhangjaiból, illetve egyéb dokumentumokból, interjúkból betekintést nyerünk az egyes helyszínek kiállításaiba, és megismerhetjük a helyi fogadtatást is. A szöveg angol, magyar és szlovák nyelven olvasható.