A dicsőség útja Gismondáig

TALLÓSI BÉLA

A kiállítás jelentőségét az is kifejezi, hogy több mint egyéves munka előzte meg a tárlat létrejöttét. A pozsonyi bemutató megvalósítását – ahogy a kiállítás szerzője és menedzsere, Ján Kukal a megnyitó előtti sajtótájékoztatón elmondta – nehezítette, hogy az anyagot 12 helyről, a legrangosabb cseh múzeumokból, valamint magángyűjtőktől kölcsönözték, s hogy a morvaországi születésű mesternek a pozsonyi tárlattal egy időben Japánban, Dél-Koreában és Prágában is van kiállítása. A pozsonyi anyagban hetvenhárom alkotás látható, zömmel rajzok és festmények, öt litográfia és két egyedi festett ólomüveg (amelyeket kellő háttér-megvilágítás tesz élővé). A kollekció bemutat néhányat a mester bankjegy- és bélyegterveiből is – Csehszlovákia megalakulása után ő tervezte az első csehszlovák bankjegyeket, bélyegeket, tervezett állami címert és emblémákat rendőregyenruhákra. „Nagy hazafi és filantróp volt. Mindent, amit az újonnan alakult állam számára alkotott és tett, ingyen tette, bárminemű jutalmazás igénye nélkül” – mondta a tárlatmenedzser.

Ebből is kiderül, hogy a kiállítás valamiféle metszetét adja az Alfons Mucha-i életműnek, az 1881 és az 1937 közti időszakból. Éppen ezzel tesz többet hozzá a megszokott Mucha-képhez, hogy munkásságának nem csupán a legismertebb, ezáltal legvonzóbb szeletét, a plakátjait mutatja be, hanem korai művészetét is.

Jan Kukal kiemelt két olyan művet, mely Mucha müncheni akadémián töltött évei alatt születtek: ezek a Cirillről és Metódról készült olajvázlat (1886), valamint a Néró és a lángoló Róma című olajkép (1887). A Mucha korai művészetét bemutató terem egyik legvonzóbb darabja az a paraván, amelynek ritka olajfestménye Zefír és nimfa mitológiai jelenetét ábrázolja. Ez azért is kiemelten nagy értékű, mondta Jan Kukal, mert az egyedüli műtárgy, amelyet sikerült megmenteni az 1948-ban kiégett délmorva Emmahof-kastélyból.

Ezek az alkotások jól illusztrálják Mucha formavilágának fejlődését, az utat, amellyel eljutott addig a részletező, nagyon aprólékos ábrázolásmódig, amellyel párizsi korszakában megteremtette szecessziós művészetének összetéveszthetetlen forma- és motívumvilágát. Látható a kiállításon a Mucha-mítosz legerőteljesebb darabja, a Gismonda-plakát, melyet a mester a múlt századelő legendás francia színésznője, Sarah Bernhard egyik bemutatójára készített, s amely a színésznőt a vizuális művészetben is ikonikussá avatta. Ugyanakkor a Gismonda Mucha pályáján is áttörést jelentett. Ez a plakát hozta meg számára a nemzetközi sikert, s a Belle Époque legkeresettebb plakátfestőjévé tette. A Gismondával megalapozott motívumvonalat képviseli a La Trappistine reklámplakát is, amely ugyancsak látható a kiállításon. A kollekciót az 1990-es Párizsi Világkiállítással kapcsolatos munkák is gazdagítják.