A csapdába esett primadonna

Maja Komorowska, a neves lengyel színésznő most sem okoz csalódástElek Judit (Szabó Istvánnal együtt kapott rendezői diplomát) több mint tízéves szünet után forgatott ismét játékfilmet. 1995-ben az Ébredéssel, 1989-ben a tiszaeszlári vérvádat feldolgozó Tutajosokkal állt közönség elé. A hét nyolcadik napja filmes jutalomjáték a nagy tehetségű lengyel színésznőnek, Maja Komorowskának (Zanussinál játszott a Spirálban, a Szerződésben, A nyugodt nap évében, Wajdánál a Menyegzőben, a Wilkói kisasszonyokban, a Vasemberben), de nem vagyok benne biztos, hogy a közönségnek is.

Férje halála után egyedül marad háromszintes budai villájában az egykor sikeres operettprimadonna, Szendrőy Hanna (Maja Komorowska). Egyetlen fia, István (Zsótér Sándor) külföldön él, s csak apja temetésére jön haza ausztrál feleségével és két gyerekével. Pár nap múlva el is utazik a család, Hanna egyedül marad a férje hamvait tartalmazó urnával. Azzal „társalog”, ha már zavarja a csend, s úgy érzi, vannak dolgok, amelyeket képtelen magába fojtani. Szendrőy Hanna sok évvel ezelőtt sikeres életet élt, körberajongták és nagyon sokan szerették. Most, közel a hetvenhez alig van ember, aki a múltjára, hajdani nagy sikereire emlékeztetné, vagy kitöltené magányos napjait. Egyetlen elfoglaltsága egy budai tánciskolához köti, ahol balettet tanít újgazdagék nem éppen táncos lábú, de annál többre vágyó csemetéinek. Életébe egyetlen személy lát csak bele: Ernő, a zongorakísérője. Fiával, a távolság miatt, nem éppen szoros a kapcsolata, unokáival beszélni sem nagyon tud, hiszen egyikük sem ért magyarul, csak angolul. Hanna egyre inkább bezárkózik, ráadásul idős fejjel kell szembenéznie férje évekig tartó hűtlenségével. Gondjait tetézi, hogy az anyagi helyzete is egyre elszomorítóbb. Fia egyetlen kiutat lát mindebből: ha eladja a hatalmas villát, s egy kisebb lakásba költözik. Hanna azonban nem szeretne megválni a háztól és a hozzá tartozó szépséges kerttől, hiszen bármerre néz is, minden a férjére emlékezteti, akit még ma is szeret. Egyetlen ember keseríti csak meg az életét: házsártos szomszédja, az egykori ávós. Amikor egy reggel Hanna arra ébred, hogy néhai férje érintetlenül maradt dolgozószobájában leomlik a fal, s vele együtt az egész könyvespolc, a tátongó lyukon keresztül pedig acsarkodó szomszédját látja, úgy érzi, vége mindennek. Pedig a vég, a hihetetlen kálvária még csak ezután kezdődik. Új rendszer, új világ, új törvények. Itt már senkit sem véd a szocializmus biztos burka, itt már mindent lehet, főleg egy elszánt, lelketlen „lakásügynöknek”, aki nagy hozzáértéssel és élvezettel halászik a zavarosban. Hanna fiától vár segítséget, az ő tanácsára hívja fel férje régi évfolyamtársát, a „megbízható” ingatlanspecialistát, az ugrásra kész ügynököt, aki már rég letért a tisztesség útjáról, és a lakásmaffiának dolgozik.

Eddig nincs baj a történettel. Itt, ezen a ponton azonban erősen megbicsaklik.

Addig minden rendben, hogy egy hiszékeny, jólelkű asszony a lakásmaffia karmaiba kerül. De hogy soha, egyetlen pillanatra sem fordul meg a fejében, hogy kijátsszák, hogy egy hibátlanul átgondolt átverés áldozata lesz, hogy a minden hájjal megkent „vállalkozó” (Pogány Judit) kullancsként tapad majd rá, és az egész életét felforgatja. Hanna okos, tapasztalt, sokat megélt asszony, furcsa mód mégsem lát át a szitán. Megérzésről, sejtésekről nem is beszélhetünk az esetében. Hanna hagyja átverni magát, a „vállalkozó“ egyik napról a másikra fondorlatos indokokkal kitúrja a házából, s ahelyett, hogy a kevéske foglaló és a nevetséges előleg után megadná neki a teljes vételárat, hajléktalanok egész seregét költözteti a lakásába. Kétségbeesésében egyetlen bőrönddel és férje urnájával távozva rájuk hagyja a házat, és a tánciskola falai között keres egy zugot magának. Amikor onnan is utcára kerül, a Keleti pályaudvar várójába vetődik, a hajléktalanok közé. Egy igazoltatás kellemetlen tortúrája után végül is úgy dönt, hogy hazamegy a „keselyűk” közé, akik meg is tesznek mindent, hogy elűzzék őt, de vezérük, az idős Jeromos (a lengyel film másik nagy ásza, Franciszek Pieczka) szárnyai alá veszi Hannát. Újabb csavar a történetben: Philemon és Baucis egymásba szeretnek. A férfiról kiderül, hogy egy nagy tudású, magasról lecsúszott ember, aki már évek óta egyedül tengeti az életét, s akárcsak Hannának, neki is ez az új kapcsolat jelenti a reményt. Hol vígjátékba, hol szívet tépő drámába illő jelenetek váltják egymást a filmben, az utolsó képsor azonban, amikor Hanna és Jeromos kéz a kézben kisétálnak a villa paradicsomi kertjéből, szinte hollywoodi mesébe illő. Ez A hét nyolcadik napja: egy jólétben megőszült, idős fejjel is naiv asszonyt könnyűszerrel kitesznek a lakásából. De mert minden rosszban van valami jó: mostantól fogva legalább társa van, nem él egyedül. A történethez állítólag a saját életéből vett alapokat Elek Judit, a végeredmény azonban nem egy sziklaszilárdan álló építmény, hanem egy több ponton hibásan felállított konstrukció, amely pillanatokon belül összeomolhat, s maga alá temeti azt, aki nem vigyáz. A színészek, főleg a lengyel film nagyasszonya, Maja Komorowska és a mindig remek Pogány Judit ugyanis mindent megtesznek, hogy a történetet hitelesnek lássuk. Hogy mégsem az, nem az ő hibájuk.