<p>„Poétanép vagyunk: adassék tisztelet a költőnek! Adassék tisztelet Győry Dezsőnek! Ki látta őt? Győry Dezső a poétanép ismeretlenje. A József Attila-díj reflektora egy pillanatra megvilágította fejét, nevét és művét: a szabadságharc gömöri regényét, a félév alatt három kiadást megért Viharvirágot, de tolla lényegét, költészetét kevesen ismerik, tudják és mondják“ - írja Fábry Zoltán 1956-ban a budapesti Zrínyi Kiadónál megjelent Zengő Dunatáj kötet előszavában, amely a költő válogatott verseit tartalmazta.</p>
Győry Wallentinyi Dezső név alatt anyakönyveztetett Rimaszombatban 1900 márciusában, s 1974. február elsején hunyt el Budapesten. „Kilenc államrendszerben éltem: Ferenc József és IV. Károly császár és király Monarchiájában, Károlyi Mihály Tanácsköztársaságában, Masaryk Csehszlovákiájában, a '19-es Tanácsköztársaságban, majd újból Beneš, München után Hácha megkisebbített Csehszlovákiájában, aztán Hitler Cseh-Morva Protektusában, a nácibarát Tiso Szlovákiájában, Horthy alatt Kárpátalján, rövid ideig ismét Beneš alatt, majd néhány évig Sztálin idején Kárpát-Ukrajnában, végül közel negyedszázada a Magyar Népköztársaságban“ - foglalja össze röviden földrajzi életpályáját Győry a Férfiének című kötet fülszövegében, amelynek megjelenését már nem élhette meg.
Iskoláit Rimaszombatban végezte, Hamburgban folytatta tanulmányait, innen hazatérve újságíró lett, többek között a Gömöri Magyar Gazda, a Losonci Hírlap, a Kassai Napló és a Prágai Magyar Hírlap munkatársa. Prágában ismerkedett meg az ottani magyar diákok Szent György Körével, a későbbi Sarló tagjaival. Itt fogalmazódik meg benne az a küldetéstudat, amely később egész költészetét átitatja, nem véletlenül nevezik őt a (cseh)szlovákiai magyar költészet par excellence politikai költőjének, ahogy Móricz is utal rá.
Első verseit még a századforduló magyar költői hagyományai és Ady ihletik, később Szabó Dezső expresszionizmusa hat rá. Publicisztikai töltetű verseiben a szlovákiai magyar társadalom sorskérdéseit fogalmazza meg, s korabeli sikerét is történelmi jelentőségében, nem pedig művészi erejében kell keresni. Költői pályájának egyik csúcsa a Magyar Hegyibeszéd 1939 karácsonyán című poémája, amely lényegében egy kollektív érvényű önéletrajz.
Mivel az ötvenes években költészetét nem nézték jó szemmel, műfajt váltott; történelmi regényeket kezd írni, amelyekben az 1848/49-es forradalmat dolgozza fel. Ez meghozza számára a várva várt népszerűséget is, a Viharvirág, Sorsvirág és Tűzvirág című regénytrilógia sok-sok kiadást él meg. (Juhász Dósa János)
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.