<p>A tény: idén ünnepli fennállásának 30. évfordulóját a budapesti Katona József Színház. Ma már tudjuk: 30 éve legenda született. Mivel azon szerencsések közé tartozom, aki a kilencvenes években a színház szinte összes előadását látták, így e rövid összegzésen belül maradnék a személyes élményeknél.</p>
30 éves a Katona József Színház
Valamikor 1978 táján két fiatal rendező érkezett a Nemzeti Színházba, a két Gábor: Zsámbéki és Székely. Alig pár év alatt feje tetejére állították az addigra már kellő mértékben betokosodott társulatot, s Aczélék valószínűleg úgy gondolták, jobb lesz, ha valahol elrejtik őket. Volt a Nemzetinek egy kamaraszínháza, a Katona a Petőfi utcában, így azt ajánlották fel a két Gábornak, akik ezt el is fogadták. Velük ment pár fiatal mellett Gobbi Hilda, Major Tamás, Gelley Kornél, Ronyecz Mária és Horváth József. Az első bemutatót 1982. október 15-én tartották. Csehov egy igen ritkán játszott darabja, A manó került színre Zsámbéki rendezésében, míg Székely az Ahogy tetszikkel mutatkozott be.
Csehov és Shakespeare azóta is állandó házi szerzői a Katonának. S ha már jöttek a nagy öregek, rájuk is kerestek és írattak darabokat. Spiró meglepi Majort (Az imposztor) és Gobbit (Csirkefej) is, Schwajda György Gobbinak írja A szent családot, de a Katona mutatja be Parti Nagy Lajos Mauzóleumát, Németh Ákostól a Müller táncosait, Kárpáti Péter Akárkijét és Tasnádi István Közellenség című Kleist-átiratát vagy a máig levehetetlen Portugált Egressy Zoltántól. A Katona ad lehetőséget Eperjesnek, Dörnernek és Bánnak a Stílusgyakorlatokra, Halász Péternek és Bozsik Yvettnek, ahogy Cseh Tamásnak, Hobónak, a Budapest Orfeumnak, és hosszú évekig megy a Kamrában Az író színháza is, amelyben többek között fellép Kornis, Esterházy, Parti Nagy, Kertész Imre, Petri György, Spiró György, Darvasi László és Tandori Dezső, ahogy Eörsi Istvánnak köszönhetően megfordul itt Allen Ginsberg és Ernst Jandl is. És sorolhatnánk a legendás, világot bejárt előadásokat: itt az Ascher Tamás rendezte Három nővér, a Platonov, Zsámbéki Revizora és Übü királya... Játszik a Katonában Törőcsik Mari, aki Weöres és Petrusevszkaja hősnője, de beugrik Gobbi után a Csirkefejbe és Básti Juli után a Cseresznyéskertbe is. S ha már beugrás: ott ülünk 1992. január 31-én a Kamra szorítójában, amikor bejelentik, hogy a címszereplő indiszponáltsága miatt a Hamlet elmarad. Hat előadás után veszik le a műsorról, majd pár év múlva Ternyák Zoltán helyén már Kaszás Gergőt láthatom. Így maradtam le egy hallatlanul korán eltávozott nagy színész legendás alakításáról. Ami viszont jó: ekkor már működik a Kamra az út túloldalán egy pincehelyiségben, ahol izgalmas terek között fontos előadások egész sora születik. A súlyos drámák mellett játszanak könnyebb darabokat is, előre nem tervezett sokéves siker a Galócza Benedek Miklós rendezésében, Stohl Andrásnak biztosít kiugrási lehetőséget A kezdet vége Gothár Péter rendezésében, s a már említett, világjárt Übü király (Sinkó Lászlóval és Básti Julival). Az első évtized nagy előadásai közé tartozik a Coriolanus Cserhalmival és a Catullus Benedekkel, ahogy hosszú évekig játsszák a Katharina Blum elvesztett tisztességét is Bástival, valamint Wedekind Luluját Udvaros Dorottyával és Csákányi Lászlóval. Hívnak külföldi rendezőket is, Jiří Menzel Gozzi A szarvaskirályát, Ivo Krobot Kundera Jakab meg a gazdáját, míg Vladimír Strnisko Canetti Esküvőjét állítja színpadra. A Katona rendezi 1993-ban az Európai Színházak Fesztiválját is, a sok-sok felejthetetlen előadás közül csak egyet említek: a bukaresti Bulandra Komédiaszínházét, amelynek a végén tapsrendkor színészek helyett hófehér galambok „repülnek” a színpadra. Ekkor jár a Katonában a Ványa bácsival Nekrosius vilniusi társulata is. Két félházas este, de akik ott vagyunk, szinte szétverjük a színházat. Nem véletlenül írja le Koltai Tamás: a magyar színházcsinálók nem merték megnézni az előadást, mert innen folytatni nem könnyű. 1994-ben megtörik az addig szárnyaló színház, Székely (a mai napig nem árulta el, miért) többedmagával távozik, s létrehozza az Új Színházat. Miután ott megbuktatják, visszavonul. Máig felmérhetetlen vesztesége a magyar színjátszásnak. S a végére még pár személyes emlék: Papp János hófehér díszlete Máté Gábor, a jelenlegi igazgató első rendezésében, a Lári-fári hadnagy felszarvazásában; a félelmem, mit szól majd anyám a Csirkefej trágár nyelvezetéhez; a Kamrában a végigrettegett vígszínházi előadás, a Gyilkosság a katedrálisban Hegedűs D. Gézával, életem egyik legélvezetesebb, soha meg nem írt interjúja Máté Gáborral; Hobó József Attila estje, amely akkora siker, hogy késő este megismétlik a bemutatót... Az idei, októberi ünnepi esten – talán egy, Dörner kivételével – mindenki ott állt a Katona színpadán, felvételről és egy-egy aranyköpés erejéig megidézték a legendákat, egymás mellett a három Gábor, mellettük Blaskó Péter, Törőcsik, Molnár Piroska, Helyey László, és máshogy, de mégis: Balkay Géza, Vajda László, Cseh Tamás, Halász Péter, Gobbi, Major és Végvári is. Nagy magyar színháztörténet.Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.