130 éve született Munkácsi Márton, aki mozgásba hozta a divatfotót

Ma már természetesnek tűnik, hogy egy divatfotón a modell fut, ugrik vagy éppen nevet. A harmincas években azonban ez forradalmi gondolat volt. Munkácsi Márton előtt a divatfotográfia merev műtermi kompozíciók világa volt: az ő hatására vált meghatározóvá a műfajon belül a dinamizmus, a spontaneitás, a modern városi élet ritmusa. Munkácsi Mártonra, vagy ahogy külföldön ismerték, Martin Munkácsira a későbbi generációk – köztük Richard Avedon vagy Henri Cartier-Bresson – is meghatározó inspirációként tekintettek.

Munkácsi pályája Magyarországról indult, majd Berlinen át vezetett New Yorkig, miközben munkássága jelentős hatást gyakorolt a riport-, sport- és divatfotó fejlődésére.

Magyarországi évek

Gyermekkorát Dicsőszentmártonban töltötte, majd a család 1911-ben Budapestre költözött. Eleinte szobafestőnek tanult, később azonban az újságírás felé fordult. Már fiatalon publikált verseket és tudósításokat, majd sportújságíróként kezdett dolgozni. Első fényképeit saját cikkei illusztrálására készítette.

A húszas években olyan budapesti lapok munkatársa volt, mint Az Est, a Pesti Napló, a Délibáb vagy a Színházi Élet. Korai képein gyakran jelentek meg hétköznapi városi jelenetek és társadalmi témák: rakodómunkások, cipőpucoló gyerekek, koldusok, cselédek és a fővárosi utca szereplői. Ezek a felvételek nemcsak dokumentumértékük miatt jelentősek, hanem azért is, mert Munkácsi már ekkor a mozgás és az élő pillanat megragadására törekedett.

Karrierje legendás fordulatot vett egy véletlennek köszönhetően. 

Egy villamoson lefényképezett heves szóváltás később perdöntő bizonyítékká vált egy gyilkossági ügyben: a kép igazolta az önvédelem tényét. A történet bejárta a sajtót, Munkácsi neve pedig hirtelen ismertté vált.

1924-től egyre több sportfotót készített. Munkamódszerére jellemző volt a szokatlan perspektívák használata: 

gyakran fényképezett magasból vagy alacsony nézőpontból. Képei eltértek a korszak statikus sportábrázolásaitól, és nagy hangsúlyt helyeztek a mozgás érzékeltetésére.

Berlin és New York

1928-ban Berlinbe költözött, ahol az Ullstein Verlag kiadó alkalmazta. A Berliner Illustrierte Zeitung és más német képes lapok számára dolgozott, riporterként pedig számos országba eljutott. Ebben az időszakban készültek legismertebb dokumentarista felvételei és sportfotói. A Tanganyika-tónál készült Három fiú című fényképe a korszak egyik legismertebb sajtófotója lett.

A harmincas évek elején a divatfotózás felé fordult. 1933-ban készített, tengerparton futó modelleket ábrázoló képei új irányt jeleztek a műfajban. Míg a korabeli divatfotók többnyire műtermi környezetben készültek, Munkácsi természetes fényben, szabadtéren és mozgás közben fényképezte modelljeit.

A náci hatalomátvétel után elhagyta Németországot, és az Egyesült Államokba emigrált. New Yorkban a Harper’s Bazaar szerződtette, később a Vogue, a Fortune és más amerikai lapok számára is dolgozott. Divatfotói mellett hírességekről és sportolókról készített portrékat, valamint reklámkampányokban is részt vett. 

Kamerája elé állt többek között Marlene Dietrich, Katharine Hepburn, Louis Armstrong és Fred Astaire is.

1935-ben a Harper’s Bazaarban megjelent Think While You Shoot (Gondolkodj, miközben exponálsz!) című írásában saját fotográfiai szemléletéről is beszámolt, hangsúlyozva, hogy a jó fényképhez nemcsak technikai tudásra, hanem gyors helyzetfelismerésre és gondolkodásra is szükség van.

„A titkom – van egyáltalán? Talán a nehéz ifjúságom a sokféle foglalkozással, azzal a kényszerrel, hogy mindent ki kell próbálni a versírástól a bogyógyűjtésig. Ezek a nehéz évek talán megalapozták szerény fotográfusi ténykedésemet.“

Az 1940-es években egészségi problémák miatt visszavonultabb életet élt. Szívrohamot kapott, később írással és más vállalkozásokkal is próbálkozott. Angol nyelvű regényében gyermekkorának emlékeit dolgozta fel. Élete utolsó éveiben ismét fotóriporterként dolgozott.

1963. július 14-én halt meg New Yorkban. Halála után hosszabb ideig háttérbe szorult a neve, Magyarországon elsősorban az 1990-es évektől kezdődött életművének újrafelfedezése. 1995-ben alapították meg a Munkácsi Márton-díjat, amelyet a Magyar Fotóriporterek Társasága ítél oda. Az elmúlt évtizedekben Hamburgban, Berlinben, Budapesten és más európai városokban is rendeztek retrospektív kiállításokat műveiből, 2022-ben Pozsonyban is láthatta munkáját a közönség.